Szinte fedetlen kebleinek bámulásából az enyémeket gyengéden bitorló ajkak ráztak fel. A csók lágy volt, akár az első. Közben én csakis az imént elém táruló látványra bírtam koncentrálni. Apró kezei lassan bontogatni kezdték az ingemet, majd lassan lesöpörve vállamról a földre ejtette azt. Próbáltam kifogásokon gondolkodni, amikkel talán lebeszélhetném, hogy olyas valamit tegyünk, amivel csak még jobban tesszük a lovat Jasper és a többiek alá. Mindezt persze sikertelenül. Ajkainak játéka, s keze, ahogy a hajamba túrt teljesen elvonta a figyelmemet a gondolkozásról. Azon kaptam magam, hogy szorosan ölelem a derekánál fogva és próbálom a csókunkat elmélyíteni. Akármennyire is nincs szükségünk levegőre pár perccel később zihálva húzódtunk el egymástól. A homlokomat az övéhez érintettem, közben kezeimmel a hátát simogattam a gerince mentén.
- Tényleg ezt akarod? - kérdeztem idegesen. - Csak egy szavadba kerül és abbahagyom. - Kissé szúrós tekintetéből inkább azt szűrtem le, hogy fogjam be. Ajkaink újra találkoztak, s játéka, akár csak a kezeinké, egyre vadabb, szenvedélyesebb lett. Azt kell mondanom, nagyon is élveztem a helyzetet, ahogy apró karjai engem kényeztetnek. Nem akartam elsietni a dolgot, de Alice gondolataiból csakis a mérhetetlen türelmetlenséget tudtam kiolvasni.
- Ha zavar, hogy ilyen béna vagyok... akkor ne fogd vissza magad...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.