Hirtelen térek magamhoz és hirtelen azt se tudom hogy kerültem a repülőre, nem hogy egyáltalán miért vagyok rajta, és hova tartunk... de aztán ráeszmélek a valóságra, hogy modellkedem, de még arra is rá kell jönnöm, hogy Ed-del eljöttünk ott hagyva az egész Cullen famíliát és összejöttünk, Angliába költöztünk...Alice, kapd már össze magadat csajszi, hisz most kell rádöbbenned, hogy féléve hogyan éltek?! Mi van veled... hova kalandoztam én, hogy szinte semmivel se vagyok képben... de ez a látomás... pedig tényleg csak azon elmélkedtem, hogy amikor legutoljára egy  repülőn voltam, akkor Ed-del miket műveltünk... szóval Emmett akkorát nem is tévedt, tényleg rajta járt az eszem, csak aztán hirtelen vágott be az a kép, ami reggel is... bevallom, kicsit elszoktam már a látomásaimtól, egészen azóta nem volt igazán, hogy megláttam, hogy Edward-dal összejövünk, és ez valahogy kezdett zavarni, és furcsállódtam a dolgot... mert egy dolog látni, hogy meglep majd munka közben, de más dolog, ha... nem, az nem lehet... hogy valaki más lenne ez az illető és nem Edward?! De én kivel feküdnék le, ha nem vele?!

Alice egész úton furcsán viselkedett.

Zavart tekintete miatt annyira nem nyugtalankodtam, azt a látomásainak tudtam be, de az ide-oda forgolódását nem tudtam hova tenni. Biztos az agyára ment a sok szex.

Na mindegy. Iszogattuk a kis pezsgőnket, vagyis én csak egy keveset tudtam leönteni a torkomon, hisz minek igyam, ha úgysem érzem?

Alig vártam, hogy leszálljuk már. Kíváncsi voltam Párizsra, sose jártam a városban. Állítólag a szerelem városa. Ki tudja, lehet, felszedek valami csigaevő nőt. Csak nehogy én egyem meg őt. Erről jut eszembe, vadásznunk is kellene majd egyet a divatbemutatózás előtt. Kíváncsi vagyok, ott mikre lehet vadászni. Talán elkapunk majd pár dámvadat, vagy gímszarvast. Össze is futott a nyál a számba. Szinte a szemem előtt volt, ahogy penge éles fogaimat a fincsi kis nyaki ütőerükbe mélyesztem, miközben kezeimmel átroppantom a légcsövét. Hm, nyami…

- Kislány, minden frankó? Furcsa vagy. – Muszáj volt megjegyeznem, mert épp a nem éppen olcsó magángépünk bőr ülésének a karfájába mélyesztette körmeit elég szép nyomot hagyva maga után. – Csak nem Edyn jár az agyad?! Tudom ám, hogy fejben épp most is vele kamatyolsz, mi más lenne magyarázat a viselkedésedre? – Öblös nevetésem betöltötte az egész utasteret. Alice rám, majd a karfára kapta a tekintetét és szégyenlősen az ölébe ejtette a kezeit. 

Elég sok idő telt el, fel se tudom dolgozni őszintén szólva, amiken az utóbbi időben keresztül mentünk
Londonban élek, Edward oldalán, és soha nem voltam még ilyen mérhetetlenül boldog. Szeretem őt, még Jasper-t se szerettem ennyire, mint amennyire Ed-et. Csak annyira nem ereszthetjük el magunkat, bár szerintem alapból se kéne éjt nappallá téve egymást falnunk állandóan. De mit csinálhatnánk, nem kell aludnunk, enni se igazán tudunk… múltkor sütöttem egy nagy adag muffint, csakhogy használva legyen a konyha, és ne csak szeretkezésre… meg elvileg az emberek a konyhát is használják, és hogy nézne ki tányérok és evőeszközök nélkül az a helyiség, vagy átalakíthatnám. De a lényeg, sütöttem egy nagy adag muffint, Ed is megkóstolta azért, nekem bevallom ízlett, és nem tudom mi ütött belém, de finoman volt sokkal, mint az állat vér. Komolyan, nem tudom mi van velem!

Kezdem megszeretni Londont.

A koszt tűrhető, bár Alaszkát még visszasírom, az emberek kedvesek, senki nem gyanakszik arra, hogy esetleg Edyékkel mi valami különös lények lennénk, csupán egy valami hiányzik… Engem ismerve nem is kell folytatnom ezt a mondatot, mindenki tudhatja, mire is gondol az öreg Emmett papa.

Amióta Angliában töltöm napjaimat csak még rosszabb a helyzet, Edy és Alice kezd az agyamra menni. Nincs velük semmi bajom, csak van egy olyan érzésem, hogy 3 hónapja egy folytában a mézeshetükön hiszik magukat. Alig bírom a gondolataimat a fejemben tartani, nehogy Edward meghallja. Ha így lenne, lehet, hogy most nem járna ezen a kis agyacskám, sőt…

Félek, ha ez az egész felülkerekedik rajtam, olyan dolgot fogok csinálni, amit nagyon, nagyon, nagyon meg fogok egyszer bánni, vagy ne legyen a nevem Emmett Cullen.

Szóval, mint már említettem 3 hónapja vagyok itt Londonba a kis testvérkéimmel. Ez alatt Alice drága elindult a modellkedés felé vezető úton. A jövő héten utazok vele Párizsba egy divatbemutatóra. Rosalie miatt hozzá vagyok szokva az ilyenekhez, de most Ed parancsára kell mennem. Mivel őt a zenélés Londonhoz köti, teli naptárjába már nem fér bele ez a program, így én vagyok a gardedám. És, hogy én eközben mit csináltam? Tömören? Semmit. Bár főleg Edyt bosszantottam, persze csak ízléses poénocskákkal. De tudom én, hogy szeret engem, mert engem ki ne szeretne. A kis J-vel is egész jól összehaverkodtunk, bár a kis szó már kevésbé igaz rá. Olyan gyorsan nő, mint Edy borostája. Most is épp J-vel játszok, vagyis csak ő tartja játéknak a lábamon lévő mackós mamusz rágcsálását.

- Na, jól van, most már aztán elég lesz, blöki! – szóltam rá erélyesen.  

 Nem tudom, hogy az én aranyos kis mosolyom, vagy a kutyus édes kis szuszogása és finom bundája vette- e rá Ed-et… de végl belement, hogy megtartsuk! Bár kétlem, hogy nemet mondott volna, ha mégis, akkor is becsempészem a kis Jasper-t. Jesszusom, pont ezt a nevet adom egy kutyának, függetlenül a nemétől. De honnan ugrott be épp ez a név?!

Megrázom a fejem, hogy eltűnjenek belőle a rossz emlékek, legalábbis az amelyik a reptéren történt… bántotta Ed-et, és az őrült tekintet, mintha semmit se változott volna, mintha ugyanaz a gyilkos lett volna, aki elől pedig menekült, az volt az igazi énje.

De ez mind csak egy kiskutya miatt jutott volna eszembe?!

Emmett hűlt helyét bámultam még mindig – bár már percekkel ezelőtt eltűnt új szerelmemmel a láthatáron -, mikor egy édeskés, ám mégis elhanyagolható illat csapta meg orromat. A felém közelítő alak felé fordultam, mire egy vigyorgó Alice és egy szőrmók nézett velem farkasszemet. Szinte úgy könyörgött nekem a kutyus megtartásáért, akár egy kislány a játékboltban.

- Szervusz, tökmag! – mondtam, miközben a füle tövét vakargattam. – Hát te nagyon édes vagy.

Alice kíváncsi tekintettel meredt rám a válaszomra várva.

- Igen, Alice, megtarthatjuk. – A hír hallatán szinte a nyakamba ugrott, és már tervezgetni kezdte, hogy hol lesz a helye, milyen nevet kap, milyen ruhákat fog neki venni. Én csak nevetek lelkesedésén, ám még mindig nem vagyok annyira felszabadult, mint amennyire az akarok lenni: Emmett még mindig nem ért vissza az autómmal. Ám éppen ekkor meghallottam a m

otor dallamos morgását, aztán Emm farolva állt meg éppen hogy a lábam mellet.

- Öcsém, ez valami hihetetlen! Vuhúú! Az eszem eldobom!... – És még így áradozott vagy tíz percen át. Közben bepillantottam a nappali ablakán és Alice-t figyeltem, amint a blökivel játszadozik a földön.

Mikor Emmett végre befogta a száját, elindultunk a kis ösvényen a ház felé.

- Klassz kéró, talán jobb is, mint az otthoni – méregette a házat, majd benyitott. – Na, ne már, hogy egy korcsotok is van – húzta el Emm a száját, mire a kutyus elég csúnyán nézett rá, mintha csak értette volna, amit mondott. – Nyugi van! – emelte fel a kezét védekezésképpen.

- Azonnal szívd vissza! Ő nem egy korcs. Ő a világ legédesebb és legszebb teremtése – hallottam meg Al hangját.

- Nyugalom, Al! – simítottam végig a karján.

- Én körbekukkantok, ti addig szerelmeskedjetek csak! – húzogatja a szemöldökét sejtelmesen.

Megforgattam a szemeimet és átöleltem szerelmemet. – Tudod arra gondoltam körbenézhetnénk a városban, még a munka előtt, Emmett meg menne, amerre akar. Velem jönnél, vagy inkább maradsz és pakolgatsz?

A víz alá buktam, nem tudom miért, talán sok volt ez egyszerre, hogy elszakadtunk a családunktól, akikkel évekig voltunk, majd szépen ellene szegültem a látomásomnak… vagyis nem szegültem, de nem is tudom mi ütött belém. Féltékeny lettem volna egy ember lányra, vagy meg akartam tudni, hogy mi lenne, ha mi ketten lennénk együtt… én szerettem Jasper-t, és nem tudom, hogy most, leszámítva a támadását, hogy most mi lenne… hisz elvileg őt is egy látomás miatt találtam meg, és szüksége volt rám, és…

Tanácstalan vagyok, nem mondom, hogy megbántam, amit Edward-dal tettünk, vagy elkapkodtuk volna, vagy… jézusom, most miért jutnak ilyenek az eszembe?!

Hirtelen feljövök a víz felszínére, kihúzom a kád dugóját, hogy leeresszem a vizet, figyelem, ahogy csökken a vízszint, majd kiszállok, egy törülközőt magam köré csavarok, a tükör elé állok.

Miután sikerült kituszkolnom Emmettet a fürdőszobából, fejemmel az udvar felé intettem, aztán kivezettem a bejárati ajtón. Eszembe jutott, hogy ebben a pillanatban mi is lenne a tökéletes téma, ami elterelné a figyelmét Alice-ről: az autóm.
- Mit szólsz a drágámhoz? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát mit ne mondjak, Alice igen csak kívánatos nő, nem is csodálom, hogy behálózott, de... Ja, hogy most a kocsiról beszélünk? - vigyorgott rám Emmett.

 Edward-ot kiéhezetten nyomtam a fürdőszaba ajtajának, hogy csodáltam nem esett ki a helyéről. Nem tudom mi ütött belém, a két szarvas vére, vagy az a tény, hogy a régi életünk megint visszaköszön, bár most sokkal kellemesebb formában, mégis váratlanul, és ez kicsit feszültté tett. És az sem hagyott nyugton, ahogy Emmett megbámult… mert Rosalie-val tuti hajba kaptam valami komoly dolgon, hogy aggódni kezdjek ezért… és talán ezért akarom elnyomni, vagyis lefoglalni magamat, hogy ne kezdjenek látomások bombázni.

Emmett váratlan érkezése kissé felbosszantott mind a kettőnket, hisz mégis csak akkor toppant be, amikor épp szeretkeztünk.

Abban a pillanatban a pokolba kívántam a saját testvéremet, mivel a kedvesemet bámulta, de ha ez nem így történt volna, akkor nem is Emmettről beszélnénk.

Látnom kellett volna előre, de így egy orgazmus pillanatában, nem nagyon tudok az előre jövő fürkészésére koncentrálni. De abban igazat kellett adnom Edward-nak, hogy tényleg elég hangosan szoktam elmenni, de neki se lehet egy szava se, hisz valaki elég nagyot nyögött itt alattam. Mindenesetre eléggé meglepő volt Emmett megjelenése, lévén nem régen beszéltünk telefonon, és akkor még eléggé az erdőben mászkált, a víz másik oldalán, vagyis Amerikában…most mégis hogy került ide?! Bár nem ez a legfontosabb kérdés, hanem hogy meztelenül itt fekszem Edward-on a kanapén, szex után vagyunk, és Emmett meg csak néz ránk.

- Hogy a francba értél ide ilyen hamar?! - bukott ki végül mégis belőlem, csakhogy a síri csendet megtörjem, és egyfajta feszültséget is eloszlassak, ami hirtelen alakult ki, vagyis ahogy Edward egykori testvérére nézett, az szinte hátborzongató volt, mintha a tulajdona lennék, és egy úgy kan megjelenése bonyodalmat okozna.

EDWARD ÉS ALICE KALANDJAI

II. kötet

Emm színre lép

Hogy mi is történt eddig? Nos…

A nagy családi balhé után kedvenc testvéreim, Alice és Edward úgy döntöttek, hogy otthagyják a Cullen klánt, s önálló életet kezdenek együtt.

Ebből még nem is lett volna akkora kalamajka, ám a drága Alice egyből kombinálni kezdte a dolgokat, megőrjítve ezzel a kisöcsémet. Csak rátett még egy lapáttal, hogy nem sokkal Alice fantáziálgatása után beragadtak a menedéket nyújtó motel liftjébe. Aztán elcsattant egy vad, szenvedélyes csók, ami ahhoz vezetett, hogy kiszabadulásuk után a szobájukban egymásnak estek.

Kedves Olvasóink! (ha vagytok)

Hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem azt az arcot, amit Edward vágott, a megdöbbenés vegyült az élvezettel. Most legalább tudja én mit éreztem a kis erdős akciója miatt…de nem lehetek ennyire kiéhezve, de komolyan. Lassan tényleg kezdek félni magamtól, mert ez félelmetes, hogy ennyire vágyom minden érintését, és egy pillantása, legyen az pozitív vagy negatív, teljesen felizzít. De én csak lazán sétálok most el rosszalló tekintete előtt, persze a szokásos csípő riszálással, nőiesen, és bár azt nem láthatja, de még alsó ajkamba is harapok kéjesen, és legbelül nagyon is vágyok arra, és remélem is, hogy utánam jön és elégtételt követel. Ennyire nem lehet egy puhány alak!

De most csak kapcsolgatom a televíziót, bár be kéne állítani az antennát, vagy előfizetni valamelyik tévés csatornánál, mert több a hangyák háborúja, mint az éppen, hogy fogható műsor. Ám lehet valahol éppen valaki, mert nem én, de kielégül, ugyanis a nagy sistergés közepette kéjes nyögések is tökéletesen kihallható…hacsak nem a szomszédok, akiktől annyira kell tartani, hogy nem hiszik el, hogy normális pár vagyunk. Hisz fiatalok vagyunk, azok meg egyfolytában csak egymásba gabalyodnak!

Leblokkolva hevertem a szőnyegen, miután Alice hirtelen felpattant és a fürdőbe viharzott. Pár mélyebb levegőt kellett vennem, hogy valamennyire lehiggadjak, hisz természetesen tudtam, hogy csupán bosszúból hagyott ott. Saját magát is alig bírta visszafogni.

Nem is tudom, hogy mennyi ideig is feküdtem a földön, de arra eszméltem fel, hogy Alice ruhástul suhan el mellettem a nappali felé véve az irányt.

Hirtelen keltem fel és utána iramodtam.

- Még hogy én vagyok a dög!? –tepertem le a kanapén. – Nem szép, az amit művelsz kicsilány. Most tényleg megérdemelnéd azt a már oly sokszor említett büntetést – morogtam, majd féloldalasan elmosolyodva megcsókoltam, de egyből éreztem, hogy nem akarja, hogy én „parancsolgassak” neki, így fordítva a helyzeten

 - Ugyan már, egy kis csóktól miért félsz, hogy bárki meglátja?!  - kérdezem huncut hanggal, és közben még mindig egy ártatlan kislány ábrázatával pillantok fel az én nagy, és magas bátyámra, akit szépen megrontottam pár nap leforgása alatt, de talán még nem eléggé…viszont én meg nagyon, de nagyon rossz kislány lettem ez idő alatt, és valami olyan vadállat szabadult ki belőlem, amitől nem féltem, de meglepett, és mindezek ellenére nagyon vonzott, rettentően tetszett ez az új, csíntalan, szertelen, szabály szegő, és határokat feszegető, sőt áthágó énem.

- Ugyan hagyd már a szomszédokat…vagy mondjam azt, hogy engem kifejezetten felizgat, ha néznek?! – kérdezek vissza egyfajta pajkos hangon, és kuncogok is egyet, és látom Edward milyen rosszallóan néz rám, és talán zavarba is jön kissé.

Talán ennyire hiányozna Neki a régi Alice, aki aranyos kis hugicája volt, akivel elsakkozgatott…hát tény és való, sokat változtam, és már nem sakkozunk, de ha akar esetlegesen feles poharas sakk készlettel elszórakozhatunk majd. Komolyan meg kéne rémülnöm magamtól, de nem megy, nagyon is tetszik ez az új dolog, szinte felszabadultam, pedig én aztán sose fojtottam magamba semmit se, de ez az Alice rettentően kinyílt.

- Legalább várnád meg, míg beérünk a lakásba – motyogtam a csók közben. – A szomszédok nagyon rossz dolgokat fognak gondolni rólunk – nevettem el magam, s közben már hámoztam is lefele kedvesemről a ruhákat.

- Szóval tetszik a konyhapult, he? – kérdeztem a fülébe suttogva, éreztem, ahogy végigfut testén a kellemesen borzongató hideg.

Meg se várva válaszát – hisz igazából nem is vártam a kérdésemre –, felemeltem és a pultra ültetve szedtem le róla a nadrágját. Ő is az ingem után nyúlt, majd a következő pillanatban azt vettem csak észre, hogy cafatjaiban hever a földön.

- Ejnye Em, hogy mondhatsz ilyeneket…amúgy meg nagyon jól tudod, hogy neki most minden ilyen téren új dolog, szóval igazából megértem őt, hogy ilyen kis szerény. – kelek hirtelen a védelmébe Edward-nak, de ahhoz képest egészen jól bánt velem minden eddigi alkalommal, és fejemben már is azonnal kavarognak a képek, akár a motelről, ami a legelső eset volt, vagy éppen a repülőn lévő mosdó jelenet…és öntudatlanul harapok alsó ajkamba, és ujjaim akaratlanul cirógatják meg saját nyakamat.

- Isten ments, hogy megzavarjalak titeket egy ilyen fontos dologban. Ha az öcskös nem akarna kárpótolni, verd le rajta. Bár, ha kivered neki, és nem a hisztit, az még jobban fog tetszeni neki – röhögtem fel a rossz szóviccemen.

- Na, de tényleg nem akarok zavarni, majd egyszer megkereslek titeket. Szándék még nincs, ne koncentrálj erre túlságosan, mert meg fog fájdulni a pici fejed!

- Puszilom Edet is, de inkább te add át neki.

Nem hiszem el, itt vagyunk, csak kettesben lehetnénk, megszabadulva a régi életünktől, csak egymásra fókuszálva, és csak a másik kényeztetésével foglalkozva, és különben is, nem régen telefonáltunk, vagyis beszéltünk Emmettel, mit szeretne, olyan sürgetően. Jó, persze, nem lehetek ilyen önző és akaratos, mint valami toporzékoló kisgyerek, de most nem akarom a mai napon többet hallani a Forks-iakról, még a hőn szeretett Emmett-ről sem, mert ha annyira fontosak egymásnak, akkor ők ketten lakjanak együtt messze, a világ másik végén. Na, jó, most nagyon utálatos vagyok, de ez csak annak köszönhető, hogy zsong bennem a vér, és a félbemaradt légyottunk lángja.

- Mondjad!

- Na szervusz drága Edy-kém! Hogy megy a szerelmesek élete? Csak nem megint az ágyban vagytok?

- Sajnálom, hogy le kell állítanom a fantáziádat, de nem igazán vagyunk ágy közelben, és hát az utca közepe nem alkalmas semmi olyasmire, amire szerintem te most gondolsz – mondtam mosolyogva Alice felé fordulva, akinek pillantásából csakis azt szűrhettem le, hogy „de, igenis megfelelne neki az utca is”.

Persze hangos gondolatai is erre utaltak. Megcsóváltam a fejemet, majd újra Emmett szavaira próbáltam koncentrálni.

- Na, de minek köszönhetem az újabb hívásodat?

- Mi a mai program? – kérdeztem Rose-tól somolyogva.

- Nem is tudom, talán… - Lassan tíz óra lehetett már, de mi még mindig az ágyban pihentünk, s Rose terveit figyelembe véve, egyértelmű volt, hogy a nap hátralévő részét is így fogjuk tölteni.

Épp kezdtünk volna belemelegedni a dolgokba, mikor megcsörrent szerelmem mobilja.

- Ne vedd fel, motyogtam két csók között.

- Hátha fontos…

Azért kíváncsi lennék mit tenne azért, hogy ne hagyja magát. Ezen a gondolaton azonnal elnevettem magamat, mivel szemeim előtt ezeregy dolog pörgött le, ahogy megállít. Persze mindegyik fantáziálgatás úgy végződött, hogy azért egymásba gabalyodtunk.

Közelebb húzott magához, én meg szinte éreztem, ahogy testében tombol a frissen fogyasztott állatok vére, ahogy az is tisztán kitűnt, hogy most így úgymond jóllakottan még másabb ez az egész dolog. Bár furcsa mód az ilyen vámpíros könyvekben mindig az van, hogy a csúcs elérésekor fogyasztanak vért egymásból, de van olyan alkotása, amelyben meg a vér fokozza a szexuális teljesítményt.

Finoman leszedtem róla a felsőjét, ajkaimmal lassan elindultam a mellkasán, mintha csak a benne tomboló vér útvonalát kívánnám bejárni. Nem is igazán fogtam föl, hogy nem vagyunk egyedül az erdőben.

Ahogy ajkai a nyakamhoz értek a hideg végigfutott a hátamon a gerincem mentén, s ahogy a kezei újra a felsőm alatt kezdtek el kalandozni, mintha perzselő piszkavassal érintettek volna. Persze az én kezeim se maradhattak tétlenül, egyből tökéletes helyet találtak maguknak szerelmem formás fenekén.

- Sss… ha zavarna, nem hinném, hogy hagynám magam – suttogtam aranyszín szemeibe nézve, majd lassan megcsókoltam, s közben próbáltam még közelebb vonni magamhoz.

Már kezdtünk egyre jobban belemelegedni a dolgokba – már az én felsőm is lekerült rólam -, mikor meghallottam két eltévedt turista hangját.