Látnom kellett volna előre, de így egy orgazmus pillanatában, nem nagyon tudok az előre jövő fürkészésére koncentrálni. De abban igazat kellett adnom Edward-nak, hogy tényleg elég hangosan szoktam elmenni, de neki se lehet egy szava se, hisz valaki elég nagyot nyögött itt alattam.…

Hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem azt az arcot, amit Edward vágott, a megdöbbenés vegyült az élvezettel. Most legalább tudja én mit éreztem a kis erdős akciója miatt…de nem lehetek ennyire kiéhezve, de komolyan. Lassan tényleg kezdek félni magamtól, mert ez félelmetes,…

 - Ugyan már, egy kis csóktól miért félsz, hogy bárki meglátja?!  - kérdezem huncut hanggal, és közben még mindig egy ártatlan kislány ábrázatával pillantok fel az én nagy, és magas bátyámra, akit szépen megrontottam pár nap leforgása alatt, de talán még nem…

- Ejnye Em, hogy mondhatsz ilyeneket…amúgy meg nagyon jól tudod, hogy neki most minden ilyen téren új dolog, szóval igazából megértem őt, hogy ilyen kis szerény. – kelek hirtelen a védelmébe Edward-nak, de ahhoz képest egészen jól bánt velem minden eddigi alkalommal, és…

Nem hiszem el, itt vagyunk, csak kettesben lehetnénk, megszabadulva a régi életünktől, csak egymásra fókuszálva, és csak a másik kényeztetésével foglalkozva, és különben is, nem régen telefonáltunk, vagyis beszéltünk Emmettel, mit szeretne, olyan sürgetően. Jó, persze, nem…

Azért kíváncsi lennék mit tenne azért, hogy ne hagyja magát. Ezen a gondolaton azonnal elnevettem magamat, mivel szemeim előtt ezeregy dolog pörgött le, ahogy megállít. Persze mindegyik fantáziálgatás úgy végződött, hogy azért egymásba gabalyodtunk. Közelebb húzott magához,…

Az alsó ajkamba haraptam, ahogy kimondta, hogy „ennem kell” Rettentő szexi volt, vagy én vagyok túlontúl perverz, mert ez az egy mondata teljesen felajzott, de igaza volt, nem is erőlködtem tovább, és hagytam, hogy menjen, mert tudtam utána majd ő is fog pörögni, ahogy én.…

- Legközelebb mondd majd meg neki, hogy tőlem nem kell félnie, és ami a legfontosabb, hogy be is mutathatnál neki engemet is. – komolyan, mint valami házsártos feleség, akit zavar, hogy nem ismeri a anyósát vagy még inkább a nővérét drága férjének, vagy rosszabb, a volt…

Komolyan, már kezdem azt érezni, hogy igenis elpirulok a sok bókjától, amit ont magából, de direkt csinálja, bár ő alapvetően ilyen, szóval egy szavam se lehet, ebben a korban élt. Mióta tartogathatta magában ezeket a szavakat?! De ő mindig kedvesen szólt mindenkihez, de akkor…

Komolyan, annyira fel volt pörögve, mint egy kisgyerek a sok cukorkától, azért jó érzés volt, hogy örömöt tudtam neki okozni, vagyis eddig is úgy tűnt, hogy tudtam őt boldogítani valahogyan…és erre a gondolatra elnevettem magamat, és még a fejemet is lehajtottam…

- Tudom. – vetettem még oda félvállról, majd helyet foglaltam. Igazából nem akartam nagyon feltűnő helyre ülni, csak annyira akartam látszódni, hogy Edward lásson engem. Lehet nem vagyok valami kabalája, vagy nem akartam, hogy azonnal kiszúrják, hogy a barátnője vagyok. Egy…

 - Jaj, nagyon jól tudod hogyan is értettem a büntetést… - húztam föl a szemöldökömet édesen, de végül hagytam, hogy most inkább csináljunk valami sokkalta emberibbet. Így hallgattam rá és felkeltem, persze nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a nyakát majd…

És igen, nem nagyon tudtam mit mondani, a szokásos sablon szövegnél, hogy mi a helyzet velem, vagyis Emmett nagyon jól tudja mennyit csacsogok, szóval úgyis beszámolok neki minden apró…pontosabban minden fontos dologról, de Edward nem sokáig maradt távol, és azonnal megcsókolta…

Ahhoz képest, hogy másodjára csináltam ezt, és igazából egy enyhe undor is eltöltött evvel kapcsolatban, nagyon is tetszett, még inkább meg az, ahogy láttam a reakcióját, hogy a levegővétele egyre szaporább, hogy szinte a lepedőbe markol. Próbáltam pornófilmes élményekre…

Felszisszentem, ahogy a tejszínhab a testemhez ért, de nem azért mert hideg lett volna, úgyse érzékeltem volna a hőmérsékletet, de azt pontosan éreztem milyen puha, könnyed és selymes. Ahogy nyelve lassú mozdulattal indult meg testemen, végképp felkorbácsolt, a testem könnyed…

Miután lefogta a lábaimat, azonnal szabadított meg a fehér neműmtől is, mely az utolsó ruhadarab volt már csak rajtam. Komolyan kikészített, és már kezdtem megszánni, amikor én rútul ugyanígy az idegeit tépáztam, de én csak próbálgattam magamat, feszegetve a határokat, és…

- Na, de Edward… - mondtam huncutul, és megint csak örülni tudtam annak, hogy nem vagyok képes elpirulni, mert megjegyzése igenis zavarba hozott. Komolyan én hoztam ki belőle ezt az állatot?! Vagy csak az a lény voltam, aki kiszabadította magányos börtönéből?!- Te meg sosem…

 - Minek várjunk…és amúgy sincs jobb ötletem… - feleltem huncutul, és megkörnyékeztem megint csak, mint valami védtelen áldozatot, pedig Edward egyáltalán nem hasonlított valamiféle szőrös kis nyuszikára vagy ilyesmi, bár sokat változott, de a dolgok történése…

- Házavatás, egy párnak így illik. – akadékoskodtam, már nem is érdekelt annyira a házaság intézménye. De már fel is kapott, és benn is voltunk a lakásban, ahol aztán az ajtót egy laza mozdulattal becsukva nyomott a falnak, egy olyan heves csókkal, hogy én éreztem magamat…

Jézusom, komolyan egy nem létező remegést éreztem a lábamba, és még egy különös melegséget is az arcomon, ahogy kimondta, hogy Mr és Mrs…még Jasper-rel való kapcsolatomkor se használtam konkrétan így, az iskolán kívül. Szóval olyan fura volt, és az Ő szájából,…

- Jó, hogy nem Manson-t mondasz, hogy egészen biztosan gyilkosnak nézzenek. Vááá…- játszok el egy halk sikolyt, mint valami béna horrorban, és próbálom őt megijeszteni, de ő csak értetlenül néz, hát most már tuti végiggondolja, hogy lehet nem voltam jó választás. - Vagy…

Figyeltem, amit mond, de féltem, hogy csak azért mondja, hogy ne csüggedjek, vagyis nem akartam itt sajnáltatni magamat. De szimplán nem tudtam elhinni, hogy ez velem történik, hogy eddig észre se vettem Edward-ot, pedig mindig ugyanígy mosolygott, szemei ugyanilyen színben…

Komolyan, el se hiszem, hogy elhagyom Forsks-t, vagyis elhagyjuk, és még mindig olyan fura, hogy kettőnkről van szó, és nem csak én, bár én magamtól el se mentem volna, hisz ott azért kényelmes volt, és Jasper is elég jól befészkelte ott magát, bár ha én költözni szerettem…

Próbált féken tartani, de ahogy megérintett, ahogy megcsókolt, valami elszabadult belőlem, valami hajthatatlan, eddig számomra is ismeretlen ösztöni lény, valami vadállat, aki lehet mindig is bennem lappangott, és szabadságra áhított. Jó volt újra magamban érezni őt, jó volt,…

Hirtelen fordultam hátra, persze csak későn jutott eszembe, hogy akárki is bejöhetett volna, én meg csak így lengén öltözve tetszelgek a tükör előtt, mintha legalábbis valami randevúra készülnék. De valami őrült ötlettől vezérelve ültetődött el fejemben a gondolat, hogy a…