Az alsó ajkamba haraptam, ahogy kimondta, hogy „ennem kell” Rettentő szexi volt, vagy én vagyok túlontúl perverz, mert ez az egy mondata teljesen felajzott, de igaza volt, nem is erőlködtem tovább, és hagytam, hogy menjen, mert tudtam utána majd ő is fog pörögni, ahogy én.…

Tény és való, hogy egy párduccal sose kezdenék ki, pláne nem csókolóznék vele. Kellemes érzés járta át testemet, ahogy újra leterített, s szó szerint kirázott a hideg, amint kezei elindultak a felsőm alatt. Túl gyengének éreztem magam ehhez az egészhez, így elkaptam a kezeit…

- Legközelebb mondd majd meg neki, hogy tőlem nem kell félnie, és ami a legfontosabb, hogy be is mutathatnál neki engemet is. – komolyan, mint valami házsártos feleség, akit zavar, hogy nem ismeri a anyósát vagy még inkább a nővérét drága férjének, vagy rosszabb, a volt…

- Gyönyörű – motyogtam még mindig a párduc után meredve. Alice bocsánatkérően hozzám bújt, amiért megzavarta ezt a pillanatot, én mosolyogva felé fordultam, és letöröltem egy vércseppet ajkairól. - Nem volt szívem hozzá, hogy megöljem, valahogy olyan különleges, vagy…

Komolyan, már kezdem azt érezni, hogy igenis elpirulok a sok bókjától, amit ont magából, de direkt csinálja, bár ő alapvetően ilyen, szóval egy szavam se lehet, ebben a korban élt. Mióta tartogathatta magában ezeket a szavakat?! De ő mindig kedvesen szólt mindenkihez, de akkor…

- Valóban nem gondoltam volna, hogy már az első nap lesz állásom,és minden ilyen tökéletes lesz. De hidd el kedvesem, ez nem álom. S ha mégis az lenne, az sem zavarna, hisz a legszebb angyal szerepel benne. - Hogy mire fáj a fogam? –néztem rá csábosan, féloldalas mosollyal a…

  Végre eljutottam odáig, hogy feltegyem az oldal díjait.  A köszönet Gitkának =) 1. Ketten írjuk a blogot, Kitti és Lilla. 2. Kitti Pécsett, Lilla Szegeden lakik. 3. Egy szerepjáték során ismerkedtünk meg, ahol szintén mi játszottuk Edwardot és Alice-t. Akiknek…

Komolyan, annyira fel volt pörögve, mint egy kisgyerek a sok cukorkától, azért jó érzés volt, hogy örömöt tudtam neki okozni, vagyis eddig is úgy tűnt, hogy tudtam őt boldogítani valahogyan…és erre a gondolatra elnevettem magamat, és még a fejemet is lehajtottam…

Mosolyogva figyeltem, amint Alice az új főnökömet az ujjai köré csavarta. John persze egyből olvadozni kezdett a dícsérettől, bár ki ne tenné? - Tehát a fellépések este nyolctól lennének éjfélig, persze ha a vendégek tovább maradnak és te is játszol, fizetek a túlóráért. A…

- Tudom. – vetettem még oda félvállról, majd helyet foglaltam. Igazából nem akartam nagyon feltűnő helyre ülni, csak annyira akartam látszódni, hogy Edward lásson engem. Lehet nem vagyok valami kabalája, vagy nem akartam, hogy azonnal kiszúrják, hogy a barátnője vagyok. Egy…

  Meg se tudtam szólalni, Alice máris berángatott a bárba. Először azt hittem ugyan olyan társaság fog minket fogadni, mint az utóbbi alkalomkor, de nagyot kellett csalódnom. Hétköznapi emberek voltak, akárcsak akiknek mi akartuk kiadni magunkat. Aztán a tekintetem a…

 - Jaj, nagyon jól tudod hogyan is értettem a büntetést… - húztam föl a szemöldökömet édesen, de végül hagytam, hogy most inkább csináljunk valami sokkalta emberibbet. Így hallgattam rá és felkeltem, persze nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a nyakát majd…

 - Ugyan már, miért haragudnék rád? Kedveljük mind a ketten Emmettet, én sem akarom, hogy megszakadjon közöttünk a kapcsolat. És ilyen butaságot, mint hogy megbüntetni? Jaj, kicsi Alice!  - Akárcsak egy kislány, aki rossz fát tett a tűzre, és nem tudja, hogy az apukája…

- Gondolom azért ezekről ne nagyon számoljak be a többieknek – szólaltam meg újra a telefonban, mikor Alice elhallgatott. - Számíthattok rám, lakat a számon, de remélem, minél előbb összefuthatunk – mosolyodtam el, és máris megjelent a szemeim előtt, ahogy újra őket…

És igen, nem nagyon tudtam mit mondani, a szokásos sablon szövegnél, hogy mi a helyzet velem, vagyis Emmett nagyon jól tudja mennyit csacsogok, szóval úgyis beszámolok neki minden apró…pontosabban minden fontos dologról, de Edward nem sokáig maradt távol, és azonnal megcsókolta…

Miközben megágyaztam és leszedetem a támláról a kötelet, mosolyogva figyeltem Alice látomását. Egyre izgatottabb vagyok már a bár és a tanítás miatt. Talán a takarítás után inkább a munkahelyeket kellene intézni, hisz ha én magam akarok egy saját bárt, lehetőség szerint…

- Mit szólsz, baby, nem kéne pár napra hazalátogatnunk? Hiányzik Edy, itt nincs kit szekálni, csak te és én, és ugyebár mind a ketten tudjuk, hogy ez annyit jelent, hogy csakis piszkos dolgokat tudok itt csinálni. – Rose és én ekkor épp a hatalmas franciaágyunkban feküdtünk, s…

Ahhoz képest, hogy másodjára csináltam ezt, és igazából egy enyhe undor is eltöltött evvel kapcsolatban, nagyon is tetszett, még inkább meg az, ahogy láttam a reakcióját, hogy a levegővétele egyre szaporább, hogy szinte a lepedőbe markol. Próbáltam pornófilmes élményekre…

- Én is szeretlek, Alice, én is! – válaszoltam neki, s még közelebb húzva magamhoz egyre szenvedélyesebben csókoltam őt. Aztán ellökött magától és fölém magasodva átvette a testem és a dolgok felett az irányítást. Ajkai lassan indultak meg lefele a mellkasomon, néha…

Felszisszentem, ahogy a tejszínhab a testemhez ért, de nem azért mert hideg lett volna, úgyse érzékeltem volna a hőmérsékletet, de azt pontosan éreztem milyen puha, könnyed és selymes. Ahogy nyelve lassú mozdulattal indult meg testemen, végképp felkorbácsolt, a testem könnyed…

- Majd meglátod – mondtam csibészesen, majd a már felrázott tubus tartalmát különböző mintákban a hasára és a mellkasára fújtam, aztán lassan elkezdtem lenyalni a köldökétől kiindulva. – Hm, fincsi… - kacsintottam rá. Nagyon lassan, gyengéden érintettem…

Miután lefogta a lábaimat, azonnal szabadított meg a fehér neműmtől is, mely az utolsó ruhadarab volt már csak rajtam. Komolyan kikészített, és már kezdtem megszánni, amikor én rútul ugyanígy az idegeit tépáztam, de én csak próbálgattam magamat, feszegetve a határokat, és…

- Ó, még verekedsz is? Na, várj csak – mondtam gonosz mosollyal, aztán erősen lefogva lábait, hihetetlen lassúsággal szabadítottam meg az utolsó ruhájától. Amint nyelvem a legérzékenyebb pontját érintette, egyre gyakrabban hagyták el nyögések a száját. Valóban jó…

- Na, de Edward… - mondtam huncutul, és megint csak örülni tudtam annak, hogy nem vagyok képes elpirulni, mert megjegyzése igenis zavarba hozott. Komolyan én hoztam ki belőle ezt az állatot?! Vagy csak az a lény voltam, aki kiszabadította magányos börtönéből?!- Te meg sosem…

Kellemes érzés járta át testemet, amint a kádban szorosan hozzám simult. Olyan jó volt ennyire közel érezni magamhoz apró testét. - Kellemesebb nem is lehetne, bár… - Mosolyogva haraptam el a mondat végét. A megjegyzése még nagyobb mosolyt csalt az arcomra, ám a következő…