Figyeltem, amit mond, de féltem, hogy csak azért mondja, hogy ne csüggedjek, vagyis nem akartam itt sajnáltatni magamat. De szimplán nem tudtam elhinni, hogy ez velem történik, hogy eddig észre se vettem Edward-ot, pedig mindig ugyanígy mosolygott, szemei ugyanilyen színben…

A női gondolkodás… -Alice, kedves! Most mondok neked három dolgot. Az első, zárjuk le ezt a Volturi dolgot. Minek zargatni őket? Örüljünk, hogy nincs összetűzésünk velük, ami miatt háborúzni akarnának. A második, ami Bellát illeti, semmi közöm nincs hozzá, csupán…

Komolyan, el se hiszem, hogy elhagyom Forsks-t, vagyis elhagyjuk, és még mindig olyan fura, hogy kettőnkről van szó, és nem csak én, bár én magamtól el se mentem volna, hisz ott azért kényelmes volt, és Jasper is elég jól befészkelte ott magát, bár ha én költözni szerettem…

Még mindig alig akarom elhinni, hogy ez az egész velem történt meg. Ez az új élet egy teljesen más embert formált belőlem. Eddig én voltam úgymond a család fekete báránya. Mindenkinek megvolt a maga párja, én viszont egyedül voltam. És pont emiatt jött a változás. Most talán…

Próbált féken tartani, de ahogy megérintett, ahogy megcsókolt, valami elszabadult belőlem, valami hajthatatlan, eddig számomra is ismeretlen ösztöni lény, valami vadállat, aki lehet mindig is bennem lappangott, és szabadságra áhított. Jó volt újra magamban érezni őt, jó volt,…

Alice üvöltését próbáltam egy csókkal visszatartani kisebb nagyobb sikerrel. Az érzést még mindig nem tudnám szavakba önteni, ahogy testünk egyé válik, s úgy mozog tovább. Mozdulataimat felgyorsítva igyekeztem minél előbb a csúcsra juttatni Alice-t, persze csakis a…

Hirtelen fordultam hátra, persze csak későn jutott eszembe, hogy akárki is bejöhetett volna, én meg csak így lengén öltözve tetszelgek a tükör előtt, mintha legalábbis valami randevúra készülnék. De valami őrült ötlettől vezérelve ültetődött el fejemben a gondolat, hogy a…

- Te teljesen meg vagy őrülve – mondtam mosolyogva, mikor beléptem és bezártam magam mögött az ajtót, majd hátulról átöleltem, és lecsaptam a nyakára. Közben kezeim a maguk útjára tértek. Az előző éjszakánkon alaposan megjegyeztem, hogy hogyan érintsem meg ahhoz, hogy…

- Nyugi, csak húztalak a pénz miatt… de tudod, utálom a meglepetéseket, vagyis imádom, ha ki tudják játszani a képességemet, és ez zavart jobban, pontosabban örültem neki. Na, ebbe én is belezavarodtam. – mondom, majd figyelem, ahogy jót kacarászik rajtam, így küldök…

 - Ami a pénzt illeti csak a repülőjegyeket vetted te, maradt még nekem is. Miután Londonba érünk és lesz lakásunk és állásunk én magam se akarok úgy élni, mint Forksban. Nem kell a tőzsdét lesned állandóan, én magam akarom megkeresni a pénzt. Szóval tényleg úgy…

Jaj, a csókja, annyira megnyugtatott, és minden bajom tovaszállt, de komolyan. Úgy éreztem magamat, mint aki egy álomba csöppent, de nem olyan Csoda országba, hanem oda, ahol minden tényleg tökéletes, és nem felfedezésre vár, mert biztos talaj van a lábam alatt. Ahogy Rose-t említett…

- Felejtsd el az egészet, rendben? Kezdjünk tiszta lappal egy új életet. Csak te és én… - suttogtam Alice-nek. - Uram, valami gond van? – jött oda hozzánk egy stewardess. Körbenéztem, s láttam, hogy többen is minket figyelnek. - Sajnálom, a barátnőm retteg a…

Olyan borzalmas volt az egész, én csak lesokkolt állapotban, a falnak vágódva figyeltem, ahogy Jasper Edward-ra veti magát, de valahogy képtelen voltam felállni és a segítségére sietni. Válaszként úgyis még egy ütést kaptam volna, vagy lehet egy jól kimért harapást, és akkor…

Már éppen rohantam volna Alice-hez, hogy felsegítsem a földről, mikor Jasper újra felém fordult. - És most megdöglesz! – mondta ismét mosolyogva. - Jasper te beteg vagy. Nézz magadra, annyi év ellenállás után megint embervért ittál, nem gondolod, hogy csalódást okozol ezzel…

Hirtelen Edward jelent meg a semmiből, pedig már kezdtem feladni a reményt, és gyűjteni az erőt, hogy támadjak, de valahogy képtelen voltam megmozdulni, de ha kell, én megölöm! Már épp bennem volt, hogy felállok, ha bár láttam, hogy épp egy pofont készülne adni, bár nem lehettem…

  Egy pillanatra megrémültem, mikor szem elől tévesztettem Alice-t, de aztán megpillantottam,a mint felkapott egy kockás inget, meg valahonnan szerzett egy szőke parókát. A fémdetektorokon szerencsémre gyorsan átjutottam. Aztán már csak annyit észleltem, hogy Alice…

Nem értettem miről beszél, csak néztem rá zavarosan, de az ő tekintetéből se tudtam kiolvasni semmit. Egyszerűen nem tudtam felfogni mi történik, ahogy azt se értettem, hogy miért nem láttam előre?! Biztosan kijátszották a dolgot, csak elindultak egy sima sétára, és egyfolytában…

Egyik pillanatról a másikra megdermedtem az autó mellett és valószínűleg elég rémült tekintettel meredhettem magam elé. Alice valami bundáról, meg rongálásról fecseget, de én most nem tudtam erre összpontosítani. Itt vannak – ordítottam magamban. Távolról hallottam őket,…

- Akkor a zongora mellé kapsz valamit, amin szállíthatod. – mondtam pimasz mosollyal, és már terveztem is, hogy milyen angol autót vehetnék majd neki. Bár a gondolat olvasását nehéz lesz kijátszani. De nem baj, hiába gondoltam rá, hogy megkérem ezt hanyagoljuk, rájöttem, hogy…

Inkább nem részletezném, mennyi minden jutott eszembe abban a picike próbafülkébe. Sokat sejtetően csak annyit, hogy kicsi volt a hely, akárcsak egy liftben… Miután elköszöntünk a kissé döbbent tekintetű pénztárostól, bepakoltuk a szatyrokat a csomagtartóba, és elindultunk…

- Most miért vagy ilyen. Nagyon jól tudtad, hogy ez lesz, ha vásárlásra csábítasz. Amúgy magamhoz képest elég visszafogott voltam, és ez a ruhadarab most ötven százalékos kedvezménnyel van. Utolsó darab, nem hagyhattam itt. – nézek rá szinte boci szemekkel, de különben…

Annyi biztos, hogy soha többet nem fogok önszántamból vásárolni menni Alice-szel. Komolya, rosszabb ahogy viselkedett, mint Isla Fischer az Egy boltkóros naplójában. Ahhoz képest, hogy csak a fontosabb dolgokért jöttünk, szinte az egész boltot fel akarta vásárolni……

Kimentünk a Volvo-hoz és akaratlanul eresztettem meg egy mosolyt, ahogy eszembe jutott előző perverz gondolatom, elég nagyon fordult velem a világ, és olyan kiéhezettnek éreztem magamat, mintha legalábbis én nem lettem volna mással több, mint száz éve. Illedelmesen besegített az…

Fellelkesülve indultunk el a Volvóm felé, és akaratlanul is eszembe jutott az előbbi gondolata a kocsiról, meg a süllyedő Titanicról. Elhessegettem ezt a gondolatot a fejemből, hiszen most volt ennél fontosabb dolgunk is. Az autóhoz lépve udvariasan kinyitottam neki az ajtót, majd…

- Ne is mondd…mindig is úgy vágytam, hogy Forks-on kívül mást is lássak, és ha már a napfényről le kell mondanunk, akkor legalább éjszaka láthassunk csodát. – komolyan, mint valami buta kislány, akinek a a határ a csillagos ég, aki álmodozhat, megteheti, mert semmi sem…