Éreztem, ahogy ujjai egy laza mozdulattal szedik le rólam a melltartót, és mintha beleborzongtam volna az érintésébe, pedig nem lehetett különböző a test hőmérsékletünk. Hallottam, ahogy melltartóm koppan a falon, és csak kuncogni bírtam ezen a hangon.

Testem az övének feszült, mintha menedékért rimánkodnék hozzá, mert szerettem elhinni magamról, hogy a törékeny kinézetem ténylegesen egy védtelen kis lényt takar.

Nem láttam előre a lépését, kikapcsoltam ezt a funkciót, akartam, hogy egyfolytában meglepjen, és sikerült is neki.

Olyan hirtelen termett fölöttem, hogy egy apró pillanatra tán meg is rémültem, de tetszett ez a borzongás. Vágytam arra, hogy kiszabadítsa a benne oly régen elfojtott állatot, hisz mi másra jó a testi együttlét, ha nem arra, hogy vaduljunk egy kicsit, és ne csak vadászatkor… amúgy se tudna ártani nekem.

Kezeimet a fejem fölé emelte, éreztem, hogy vezető pozícióba akar kerülni, amit egyáltalán nem elleneztem volna, ahogy a durvulását sem, mint mondtam már.

Csókjai csiklandoztak, és halk nyögések hagyták el ajkaimat, melyekbe öntudatlanul haraptam bele minden egyes érintésekor.

Egyik kezét szabadjára engedte, hogy felmérje a terepet, és ismételten megremegtem, ahogy oldalamon végigzongoráztak bársonyos ujjai.

Kezeim még mindig bilincsben voltak, finom szorításában, és nem akartam kiszabadulni belőle, mégha vágytam is arra, hogy én térképezzem őt fel.

Mégsem bírtam sokáig nyugton maradni, ugyanis egy pillanat alatt tértem vissza akaratosan uralkodói pozíciómba, majd a már így is cafatokban lógó, szoknyának nem nevezhető dolgot, széthasítottam egy laza mozdulattal.

Ajkaitól elindultam lefelé a mellkasán, ujjaim végigjárták az ajkaim által megpecsételt utat. Majd kezeim sebészi pontossággal állapodtak meg a nadrágja övén, hogy mihamarabb megszabadíthassam ettől a ruhadarabtól is.

Hallottam, ahogy mellkasából apró morgás tör fel, és ez még inkább felajzott, arról nem is beszélve, hogy egy jövőkép okvetlenül csúszott be elmémbe. Edward vad volt, és durva, természetesen a kereteken belül, és igencsak tudta a dolgát.

Félszegen, bájos mosollyal pillantottam rá, hisz nagyon is jól tudtam, ezerrel koncentrál a gondolataimra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.