- Jaj, nagyon jól tudod hogyan is értettem a büntetést… - húztam föl a szemöldökömet édesen, de végül hagytam, hogy most inkább csináljunk valami sokkalta emberibbet. Így hallgattam rá és felkeltem, persze nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a nyakát majd legközelebb még inkább irritáljam, mert úgy tűnik neki is kellemes.

A zacskókhoz léptem, amibe nagy hirtelenjében pakoltam bele a cuccokat, amikor… a torkom is összeszorul, ha eszembe ötlik mi zajlott le a reptéren, bár furcsa módon az egész olyan távolinak tűnik már. De megint csak ott vagyok, hogy fogalmam sincs mit vegyek fel. Előkapok egy pólót, egy közönséges sima pólót, csak remélhetem, hogy nem Edward-é, mert így ömlesztve nem is tudom melyik kié, és egyáltalán én mit is vásároltam?! Felkapom a farmert, majd a laposabb kis topánkát húztam fel, és magamhoz kaptam a kabátomat, meg a sálat és feltettem két nagy karikát a fülembe, meg pár karkötőt is felhúztam. Persze a kabát előtt megálltam a tükör előtt és rendbe szedtem a hajamat, igazából csak simán kifésültem, amúgyis untam már, hogy így tüskésen meredezik oldalra.

- Szerintem mehetünk is. – mondtam, és kicsit körbefordultam, hogy szemügyre vehessen.

- Amúgy benne vagyok, hogy nézzük meg alaposabban milyen környékre is érkeztünk…csak úgy turista stílusban. – mondom, ahogy kiléptünk a lakásból. Olyan furcsa ez az egész, hogy mi ketten, kézen fogva vonulunk végig egy ismeretlen városon. Ez annyira különleges!

- Látod, megint te hoztad föl a vásárlást, úgyhogy ne fenyíts meg. De ha hiszed, ha nem, szerintem mindenünk megvan most, minden fontos dolog. Bár lehet majd ilyen piperékért beugrok majd a boltba. Tusfürdő, meg parfümök, valami kis smink, fésűk, körömlakk… - kezdtem el merengeni, hogy mi az, ami emberi életemhez mindenképp szükséges. – Viszont büszke lehetsz magadra, mert egy szépen berendezett lakást találtál. Evvel már sokat spóroltunk… tisztára, mint egy hétköznapi pár, nem?! – komolyan, nagyon izgatott voltam ettől az egésztől, mint már mondtam, az új élet, egy új városban, Edward oldalán. Majdhogynem vámpírságomat is kezdtem elfeledni.

- Most nincs kedvem, be kell valljam…de nézd…ott egy kis pub és előadót keresnek. – na most nem fogom neki bevallani, hogy előre látom, hogy fel fogják venni, vagyis basszuskulcs, gondolatolvasás. Komolyan megfeledkeztem magamról! – Na, gyere! – kezdem el húzni, mint valami gyerek, aki így akarja összehozni a szüleit, hogy egyiket is idehívta valamilyen béna szöveggel, és másiknak is szólt.

Belépünk nagy nehezen a pub-ba, persze Edward jókat mosolyog rajtam.

Megcsap a különböző sörök kevert illata, tömény, mégis kellemes, és furcsa módon senki sem dohányzik, pedig a filmekben mindig nagy füst felhőt látni. És már láttam is magam előtt milyen jól nézne ki Edy cigarettával a szájába a zongora előtt.

Edward csak megáll az ajtóban, én viszont a pulthoz sietek.

- Jó estét…ha jól láttam egy zongoristát keresnek. – mondom nagyon bájosan, és az tetszik az új életemben, hogy azonnal nem is figyelnek rám, komolyan, a csapos észre se vesz, fel se néz, csak folytatja a dolgát és dörmög valamit az orra alatt. – Elnézést…- szólalok meg hangosabban.

- Hallottam előbb is, hölgyem, de nem tipeghet csak úgy be, hogy zongorázni szeretne…

- Nem is én, a barátom… - mutatok Edward felé, aki nem nagyon találta még fel magát, komolyam, mintha rettegne, hogy valakire rátámad, vagyis a zongorával eléggé szemezget. – Csak szánjon rá pár percet, hogy meghallgathassa.

- Egye fene. Az előadónk mára úgyis bemondta az unalmast, pedig keddenként mindig van valami fellépő. Ha gondolja énekest is keresünk… - feleli még mindig a poharakat törölgetve.

- Nem köszönöm, én egyelőre csak hallgatóság és fogyasztó lennék. Ajánlana… - végül elharapom a mondat végét, mert ez egy kocsma, és bár feltűnik, hogy nem idevalósiak vagyunk, azért ne hívjuk fel magunkra még jobban a figyelmet. – Egy pohár sört kérnék, barnát, ha lehet… - mondom nagyon magabiztosan, és a pultos arcvonásai is enyhülnek. – A barátomnak egy korsó világosat kérnék. – komolyan, kezdek belejönni.

A pultos kiönti a söröket, én megfogom és visszamegyek Edward-hoz.

- Gondolom mindent hallottál, szóval ülj a zongorához szépfiú és hajrá. – kacsintok rá, majd a kezébe nyomom a korsót, én meg keresek egy asztalt a közelben, amiről pont rálátok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.