Nem tudom, hogy az én aranyos kis mosolyom, vagy a kutyus édes kis szuszogása és finom bundája vette- e rá Ed-et… de végl belement, hogy megtartsuk! Bár kétlem, hogy nemet mondott volna, ha mégis, akkor is becsempészem a kis Jasper-t. Jesszusom, pont ezt a nevet adom egy kutyának, függetlenül a nemétől. De honnan ugrott be épp ez a név?!

Megrázom a fejem, hogy eltűnjenek belőle a rossz emlékek, legalábbis az amelyik a reptéren történt… bántotta Ed-et, és az őrült tekintet, mintha semmit se változott volna, mintha ugyanaz a gyilkos lett volna, aki elől pedig menekült, az volt az igazi énje.

De ez mind csak egy kiskutya miatt jutott volna eszembe?!

Gyorsan bevittem a kis szőr csomót a lakásba, letettem a szoba közepére, igazából, amilyen lelkes voltam, most annyira nem tudtam, hogy mit csináljak vele, mert hirtelen lepett el a sok rossz emlék, vagyis nem, ezek nem emlékek voltak, hanem a jövő… Jasper-t láttam, ezért ugrott be a neve, gyilkolt, az erdőben futkorászva, mint egy őrült. Nők és férfiak, vegyesen! Jézusom, remélem nem alkot vámpírokat is, képes a végén még egy sereget is összeállítani, és ellenünk jön, amilyen tébolyult most.

A szemem épp kezdett megtelni könnyekkel, amikor hallottam, ahogy Emmett és Edward belép a lakásba. Gyorsan fordultam feléjük, letörölve a kósza könnyeket, amiket a sok elpusztult emberért kezdtem hullatni, de így is arcom mindent elárulhatott, a kétségbeesés, az iszony és a félelem…

– Na, ne már, hogy egy korcsotok is van. – ütötte meg a fülemet Emmett gúnyos hangja, mire felhúztam magam, és elég dühösen válaszoltam neki, pedig ez a düh nem ellene szólt, és nem az volt az oka, hogy baja van a kutyával, ami csak egy vicc akart lenni.

- Azonnal szívd vissza! Ő nem egy korcs. Ő a világ legédesebb és legszebb teremtése. – hallom meg hisztérikus hangomat, aztán Edward kezének finom érintését érzem a karomon, amitől visszatérek úgymond a valóságba, és a mellkasára borulok, majdhogynem erőtlenül, és sírni kezdek, hisz a fülem csak úgy zúg Jasper gyilkos nevetésétől. Nem is hallom, hogy Emmett távozik, szinte azt se fogom fel, hogy hol vagyunk, hogy Edward karjaiban vagyok, hogy egy kis szőrmók bújik a bokámhoz, de talán felnézni se mered Ed arcára, hisz lehet kiolvasta már a gondolataimat. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.