Kezeit az ingem nyakán érzem, s közben közelebb húz magához és kérdőn néz rám. Most komolyan, mit vár tőlem? Az istenit, mégis csak egy liftben vagyunk. De mégis csak, akár a gondolatai, akár az én 100 éves viktoriánus életmódom miatt, kívánom őt, de még ő sem akarhatja, hogy egy liftben, egy pici, szűk kis liftben éljük ki egymáson szexuális vágyainkat. Hogyan is beszélhetném le őt erről az egész butaságról? Alice-t ismerve sehogy...
-... de nekem ez nem fog menni. Mármint nem rólad van szó, hanem a helyről. Itt - mutatok körbe -, itt nem akarom, hogy történjen bármi is. Kérlek, légy ésszerű, és gondold végig a dolgot. De elsősorban jussunk ki innen valahogy, mert ez kezd egyre rosszabb lenni. Aztán majd fenn megbeszélünk mindent, és lesz ami lesz. Rendben?
Kezei élettelenül hullnak az ölébe, kicsit elkámpicsorodott.
- Jaj, kérlek, ne csináld ezt. Hallod, kislány? - Két kézzel felemeltem az arcát az állánál fogva, majd a homlokára nyomva egy apró puszit, magamhoz húztam és szorosan átkaroltam.
Ó istenem... Lehetne ez még ennél is rosszabb? Kedves Edward Cullen, hát persze, hogy lehet ennél is rosszabb.
Az ölelésből egy fémes csikorgás rázott fel minket. A lift kabin megbillent, majd zuhanni kezdett lefele. Alice apró testét szorosan a mellkasomhoz öleltem, és érte aggódva vártam a becsapódást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.