Nem értettem miről beszél, csak néztem rá zavarosan, de az ő tekintetéből se tudtam kiolvasni semmit. Egyszerűen nem tudtam felfogni mi történik, ahogy azt se értettem, hogy miért nem láttam előre?! Biztosan kijátszották a dolgot, csak elindultak egy sima sétára, és egyfolytában váltogatták az elképzelésüket. És lehet annyira hidegen hagytak már, hogy észre se vettem, ha be is férkőztek látomásként az agyamba. Bár először fogalma se volt kikről is beszél pontosan, hirtelen még a Volturrik is eszembe jutottak, hisz milyen könnyű lenne most nekik magukhoz csábítaniuk, de lehet ez most talán még rosszabb lesz, mintha vörös szeműék közelítenének.

Engedelmeskedtem parancsának, bár fogalmam se volt hogyan oldjam meg, hisz Jasper egészen biztosan ki fog szúrni, ismeri az illatomat, elég jól ahhoz, hogy egy pillanat alatt kerüljön a közelemben. Annyit tehettem, hogy elkezdtem összpontosítani rá, de kavarogtak a fejében az elképzelések, taktikázott, hisz katona volt. Talán ő volt az egyetlen, aki ki tudott játszani, így nem pazarolhattam az időnket vagy bízhattam a képességemben.

Felvettem egy nadrágot, abban elég kényelmesen lehet mozogni, de a pólót fenn hagytam, talán a kamionos bűze elnyomja egy kicsit a szagomat, és nem vallana rám, hogy ilyen ruhát viseljek. Felkaptam a napszemüveget, amit vettem. Félelem kezdett átjárni, és elég szörnyű volt, hogy félnem kell egykori férjemtől, de be kell valljam elég sok őrült dolgot tervezgetett, és elég volt, ha ebből csak egy is valós.

Összekapkodtam a ruhákat, próbáltam egy szatyorba sűríteni a cuccokat. De kivételesen elég nehezen ment, szinte remegtem, pedig ezt csak egy ember engedhetné meg magának, de komolyan, féltem, rettegtem, hisz ha úgy vesszük, Jasper-ből tökéletes nyomkövető vált volna.

Persze próbáltam abban reménykedni, hogy Esme talán nem támad, vagy Carlisle, de az a baj, ha Jasper elveszti a fejét...márpedig ő túl könnyen eltudja, és csak én voltam eddig az egyetlen, aki meg tudta nyugtatni.

- Edward… a jegyeket még ki kéne váltani. – kezdtem bele remegő hangon, és csak kapkodtam a tekintetemet ide-oda. – Ha kettéválunk, nem tudjuk… hacsak nálad nincs annyi, hogy a sajátodat kifizesd, én meg gyorsan veszek fel készpénzt. – nyugtatásként magához vont és megcsókolt. Féltem, hogy most látom utoljára, és ez volt az utolsó csókunk, féltem, hogy baja esik.

Elindultunk, magabiztosan csak előre a reptér felé, szorítottam a kezét, majd a bejáratnál kettéváltunk. Csak nyugodtan, nem szabad kapkodni. Elhaladtam egy trafik mellett, és ügyesen csentem el egy parókát, hosszú szőke haj. Feltettem, majd lépdeltem tovább, Edward-ot szem elől vesztettem, és sajnos a jövőnket se láttam már tisztán. Felkaptam egy széken felejtett kockás inget, egy sarokban gyorsan téptem le magamról a pólót, és kaptam fel az inget, mellem alatt összekötve. Hirtelen megpillantottam Edward-ot, a jegyét váltotta ki, én egy automatához mentem, mert addig felveszem a pénzt, és evvel nem húzom az időt, mikor oda kerülök. Gyorsan feladtam a csomagokat is, nem akartam rögtön Edward után odasietni a pulthoz.

Mikor láttam, hogy Edy már átjutott a kapun, hogy már leellenőrizték, hogy nincs-e nála fegyvernek látszó eszköz, egy nagy levegő vétellel indultam el a jegyemért, szinte egy mosoly is megjelent az arcomon, de tévednem kellett.

- Azt hitted nem talállak meg?! – elkapta a csuklómat, talán még fájt is, ahogy megszorította. Nem akartam sikítani, mert evvel csak még jobban felhergelném, és úgyis ő győzne.

- Hol van Esme és Carlisle?! – kérdeztem, miközben engedtem, hogy magával vonjon. Edward-ot nem láttam már, próbáltam gondolatban sikítani felé, de közben éreztem, ahogy Jasper is próbálja bevetni magát, és az eddigi félelmem ezerszeresére erősödött, és aggódni kezdtem, hogy az, hogy Edward-ot kicsinálja, igenis konkrétan eltervezett ötlete. Nem tudom hova akart vinni, mégis követtem minden ellenkezés nélkül.

- Egy darabig kísértek, aztán felforrt az agyvizem, és lehagytam őket. Le akartak beszélni, hogy bármi meggondolatlant tegyek. Az is lehet, hogy Edward-ot állították meg. – betuszkolt egy kis helyiségbe, talán ott szokták kihallgatni a gyanús utasokat, csodáltam, hogy be tudott jutni ide, de ő Jasper, mit is várhatnék tőle. Lelökött egy székre, mint valami rongybabát, de harcképtelennek éreztem magamat.

- Mit akarsz tőlem?! Úgyse megyek vissza hozzád! Miért nem tudsz elengedni?! Megbántottalak, tudom… de félreértésnek indult. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam, de távozhatnánk békével, és sose hallanál rólunk. – kezdtem a sablonos szöveget, amit a túszok mondanak az akciófilmekben. Az asztalra csapott, szét is rogyott az ütés ereje alatt, pedig tudtam, hogy most még visszafogja magát.Nem tudtam mit tegyek, pedig nem egy szimpla ember voltam, én is vámpír voltam, de teljesen leblokkoltam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.