- Felejtsd el az egészet, rendben? Kezdjünk tiszta lappal egy új életet. Csak te és én… - suttogtam Alice-nek.

- Uram, valami gond van? – jött oda hozzánk egy stewardess. Körbenéztem, s láttam, hogy többen is minket figyelnek.

- Sajnálom, a barátnőm retteg a repüléstől. – Rávillantottam a nőre egy féloldalas mosolyt, majd újra Alice-hez fordultam.

- Be kell kapcsolni az öveket, lassan felszállunk – mondtam neki. – Várj, segítek.

Alice kissé magába roskadt az események miatt. Megértem, hiszen a saját férje úgy bánt vele, mint egy kutyával. És részben ez az én hibám is, mert mégis csak ketten léptünk félre. De túl kell lépnünk ezen.

Miután a repülő elemelkedett a talajtól, mintha Alice is megkönnyebbült volna egy kicsit. Talán megnyugtatta, hogy most már végleg elhagytuk Forks-t, és messze kerülünk a régi életünktől.

- Hát, ami azt illeti… túlságosan hasonlítasz benne Rosalie-ra. Kicsit zavaró – mosolyodtam el, majd finoman álla alá nyúlva magamhoz húztam egy gyors csókra.

- Tudod, kezdem megszeretni ezt az új énedet. Kicsit perverz ugyan, de szórakoztató.

A Londonba tartó járaton szerencsére már kényelmesebben utaztunk, mivel sikerült az első osztályra jegyet szereznem.

- Ideiglenesen béreltem egy lakást, majd persze keresek jobbat, csak tudod nem találtam azt, amelyik a látomásodban volt, de lesz egy meglepetésem számodra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.