Alice egész úton furcsán viselkedett.

Zavart tekintete miatt annyira nem nyugtalankodtam, azt a látomásainak tudtam be, de az ide-oda forgolódását nem tudtam hova tenni. Biztos az agyára ment a sok szex.

Na mindegy. Iszogattuk a kis pezsgőnket, vagyis én csak egy keveset tudtam leönteni a torkomon, hisz minek igyam, ha úgysem érzem?

Alig vártam, hogy leszálljuk már. Kíváncsi voltam Párizsra, sose jártam a városban. Állítólag a szerelem városa. Ki tudja, lehet, felszedek valami csigaevő nőt. Csak nehogy én egyem meg őt. Erről jut eszembe, vadásznunk is kellene majd egyet a divatbemutatózás előtt. Kíváncsi vagyok, ott mikre lehet vadászni. Talán elkapunk majd pár dámvadat, vagy gímszarvast. Össze is futott a nyál a számba. Szinte a szemem előtt volt, ahogy penge éles fogaimat a fincsi kis nyaki ütőerükbe mélyesztem, miközben kezeimmel átroppantom a légcsövét. Hm, nyami…

- Kislány, minden frankó? Furcsa vagy. – Muszáj volt megjegyeznem, mert épp a nem éppen olcsó magángépünk bőr ülésének a karfájába mélyesztette körmeit elég szép nyomot hagyva maga után. – Csak nem Edyn jár az agyad?! Tudom ám, hogy fejben épp most is vele kamatyolsz, mi más lenne magyarázat a viselkedésedre? – Öblös nevetésem betöltötte az egész utasteret. Alice rám, majd a karfára kapta a tekintetét és szégyenlősen az ölébe ejtette a kezeit. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.