A női gondolkodás…

-Alice, kedves! Most mondok neked három dolgot. Az első, zárjuk le ezt a Volturi dolgot. Minek zargatni őket? Örüljünk, hogy nincs összetűzésünk velük, ami miatt háborúzni akarnának. A második, ami Bellát illeti, semmi közöm nincs hozzá, csupán hálát érzek iránta, amiért úgy döntött Forksba jön, és ezzel megzavarta a nyugalmas, lassan már az unalmashoz közelítő életünket. És ez egyben már a harmadik, nélküle nem lehetnék most itt… veled. Hidd el én sem az a srác vagyok, aki begubózva bámult ki az erdőre üvegfalon keresztül, aki naphosszat csak a zongora billentyűit püfölte, csakhogy lefoglalja magát, amíg a testvérei a szerelmükkel lehettek. Egy teljesen új Edwardot hoztál elő belőlem. Ijesztő, mégis kellemes érzés. Hoztam egy döntést, és emiatt vagyunk most itt. Szembe szálltam a saját testvéremmel, eldobtam a nevemet magamtól, ezek után fölösleges azt kérdezned, hogy vissza mennék-e Cullenékhez. Mert a válaszom nem. Nem érzem magam már családtagnak, nem vagyok többé az az Edward Cullen. Én csak… szimplán Edward vagyok. Szóval, te csak ne aggódj miattunk, most már minden rendben lesz, csupán az elkövetkezendő 7 és fél órát kellene valahogy kibírnunk. – Hosszas szóáradatom után újra felé tártam karjaimat, majd szorosan magamhoz öleltem. – Szóval először jöjjenek a másnaposok? Van benne egy vicces dal, amit egyszer eljátszottam Emmett kedvéért, utána vagy egy hétig azért könyörgött. Ti pont akkor voltatok ná… - Egy pillanatra megálltam, de sajna ez már kicsúszott. – Tudod mit? Inkább ne beszéljünk ilyenekről…

Felültem a székben, beállítottam a filmet, majd kényelmesen visszaheveredtem Alice mellé.

- Örülök, hogy itt vagy velem kicsi Alice! – Nyomtam egy csókot a feje búbjára, majd el is kezdődött a film, és próbáltam nem rá, hanem a képernyőre koncentrálni.

- Ami azt illeti, ha ezt csinálod, biztos, hogy nem a filmet fogom figyelni, és a többi ember sem örülne egy nyilvános szeretkezésnek. Bár, amilyen emberek vannak manapság… Ch, a mai fiatalok – jegyeztem meg nevetve, miközben a kezét, mellyel eddig a combomat simogatta, levettem a lábamról, mivel néha olyan helyekre tévedt, ahova jelen pillanatban nem igazán kellett volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.