Jézusom, komolyan egy nem létező remegést éreztem a lábamba, és még egy különös melegséget is az arcomon, ahogy kimondta, hogy Mr és Mrs…még Jasper-rel való kapcsolatomkor se használtam konkrétan így, az iskolán kívül. Szóval olyan fura volt, és az Ő szájából, felettébb érdekes, lenyűgöző, és kellemesen borzasztó, ami így elképzelhetetlen, de komolyan, kicsit ijesztő volt, mégis a szó legjobb értelmében.

- Jaj, ha gyalog kéne mennünk, az se zavarna, tudod jól…a lényeg, hogy veled együtt mehessek, és akár el is tévedhetünk, vagy bóklászhatunk napokig, nem érdekel, csak itt legyél mellettem. – persze kezdtem kicsit érezni, hogy lehet nyálas vagyok, vagyis nőből vagyok, és azokhoz ilyen szavak illenek, de mégis Jasper gúnyolódása nem hagyott nyugton. De Edward viszonozta ezeket a szép szavakat, és ez bátorított. Meg ellágyított, és komolyan elgondolkodtam milyen lett volna vele akkor találkozni, amikor ember volt, a ruhák nem engedtek semmit láttatni magukból, és sétapálcával mászkáltak, kalapban, és…lehet nem is ebben a korban élt?! Úristen, már arra sem emlékszem, hogy én mikor éltem pontosan!

- Akkor addig én is intézhetek neked valamit. – nem szeretem, ha meglepnek, és én nem tudom viszonozni, kicsit illetlenségnek és elég kellemetlennek tartom. Meg jobb adni, mint kapni, vagyis én imádok kapni! Úgyis kihúzom belőle valahogyan mit tervel aljas módon! És innen már csak egy sátáni kacaj hiányzott!

Jézusom, London valami fantasztikus volt a maga egyszerűségében és egyformaságában, ugyanolyan házak, hasonló emberek, borús idő, szürke felhők, végeláthatatlan pocsolyák, piros emeletes buszok, a Big Ben a Temze friss illata! Sose akartam elmenni innen.

Aztán megláttam az autót, amit akár maga Daniel Craig adhatott volna át, de valahogy csalódtam volna Edward-ban, ha nem valami ilyesmit intéz el. Én lehet megelégednék egy piros Ashton Martin-nal,db4 gt, vagy milyen tipusú tetszett nekem meg egyszer, régebbi típusú, mint ez, vagy egy Delorean-nel, ami volt a Vissza a jövőbe filmekben, bár nem nőies, és talán elég feltűnő…vagy a Morris, esetleg egy Wolskvagen bogárban, egy kis Herbie-ben 53-sal számmal, vagy Kitt-tel a Knight Rider-ből. Úristen, mostanság túl sok televíziót bambultam!

- Miért lenne baj…bár elég kicsi… - mondtam huncutul, majd beszálltam, miután udvariasan kinyitotta az ajtót.

Az ülés baromi kényelmes volt, rettentő puha, és finom.

Ahogy haladtunk egyfolytában csak bambultam ki az ablakon, nem bírtam még Edward-ra se koncentrálni, pedig nála nincs csodálatosabb dolog, de egyszerűen az újdonság a földhöz csapott, és lehet még tátottam is a számat, mint gyermek, aki kezében nyalókával, kiszúrja a világ legnagyobb csokoládéját, és inkább abból falatozna.

Talán még integettem is az embereknek az utcákon, ahogy a kicsik szokták a busz hátoldalán, és akkor becsülöd meg leginkább az életet, legalábbis amíg kis gügyögős kisbabák.

El se tudtam képzelni milyen házat intézet Edward, bár be kell valljam, szívem szerint egy téglablokkosra vágytam volna, egy kis kocka házra, vagy ikerházra, mindkettőt megvettük volna persze, de berendezhettük volna úgy, mint a Beatles Help! című filmjében.

De ahogy lassított az autó, és kiértünk a külvárosba, nem csüggedtem el, mert igenis tetszett ez a kis házikó, ami azért különlegesen emelkedett ki a földből, nem olyan hirdetve, hogy itt vámpírok laknak, hanem hogy itt értékes emberek élnek.

Meg se vártam, hogy ajtót nyisson, csoda volt egyáltalán, hogy addig vártam, hogy megálljon, már szálltam is kifelé, mit sem törődve segítségével.

- Fantasztikus! – mondtam, és fordultam is felé, vártam, hogy odaérjen, és átölelhessem.

- Át fogsz vinni a küszöbön?! – kérdeztem aranyos kislány hangján, aki nyaggatja a bátyját, hogy az Barbie-zon vele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.