- Legalább várnád meg, míg beérünk a lakásba – motyogtam a csók közben. – A szomszédok nagyon rossz dolgokat fognak gondolni rólunk – nevettem el magam, s közben már hámoztam is lefele kedvesemről a ruhákat.

- Szóval tetszik a konyhapult, he? – kérdeztem a fülébe suttogva, éreztem, ahogy végigfut testén a kellemesen borzongató hideg.

Meg se várva válaszát – hisz igazából nem is vártam a kérdésemre –, felemeltem és a pultra ültetve szedtem le róla a nadrágját. Ő is az ingem után nyúlt, majd a következő pillanatban azt vettem csak észre, hogy cafatjaiban hever a földön.

- Hé, nyugi! – próbáltam lassítani a tempóján, mert a végén megint nem marad majd ruhám. – Nem kell sietni, élvezd ki minden pillanatát! – Elfektettem a pulton, majd nyakától elindulva lassan csókolgatni kezdtem a mellkasát és a hasát. Kínzásom iránti nemtetszését hangos sóhajokkal juttatta a tudtomra.

- Hihetetlenül kívánlak! – mondtam immáron egy szál alsónadrágban állva. Legszívesebben egyből magam alá gyűrtem volna, de húzni akartam a pillanatot, csak hogy mind a kettőnknek sokkal jobb legyen a vég.

- Eddig nem akartad, most meg ráadásul az agyamat is húzod? Edward, te gonosz egy dög vagy! – morgott rám, aztán ellökött magától és felkelve a pultról, rám vetette magát, aminek az lett a vége, hogy a szőnyegen landoltunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.