- Valóban nem gondoltam volna, hogy már az első nap lesz állásom,és minden ilyen tökéletes lesz. De hidd el kedvesem, ez nem álom. S ha mégis az lenne, az sem zavarna, hisz a legszebb angyal szerepel benne.

- Hogy mire fáj a fogam? –néztem rá csábosan, féloldalas mosollyal a szám szélén. – Elsősorban magácskára – suttogtam a fülébe, majd egy csókot leheltem a nyakára. – Nézzünk körül, majd találunk valami ínycsiklandót.

Megint csak kézen fogtam, majd elindultunk a pár utcával feljebb húzódó erdő első fái felé.

Még csak párlépést tettünk meg a mohával belepett ösvényen, mikor megéreztük egy közeli szarvascsorda mennyei illatát. Ám az ő vérükön kívül valami különlegesebb illat is megcsapta az orromat. Nem volt annyira kellemes, mint a hegyi oroszlán illata, de jelentősen jobb volt, mint a szarvasoké. Alice-re pillantottam, s miután mosolyogva bólintott, bevetettem magam a fák közé és az erdő sűrűje felé kezdtem rohanni, míg Alice a szarvasok nyomába szegődött.

Lassítottam, mikor már egyre intenzívebb lett az áldozatom illata, s lopakodva közelítettem felé. Nem sokkal később egy tisztásra értem, minek a túloldalán egy patak csörgedezett. És ekkor pillantottuk meg egymást. Fekete bundája meg-megcsillant a felkelő hold fényében, ahogy a víz fölé magasodva, kortyolt a patakból. Aztán felemelte a fejét, s tekintete találkozott az enyémmel. Érezhette a veszélyt, mivel fogait villogtatva felhúzta a pofáját és morogni kezdett. Kilépve az erdő takarásából közeledni kezdtem felé, mire egy váratlan mozdulattal átugrott a víz felett, s támadó testtartást vett fel. Nem is tudom, meddig meredtünk fenyegetően egymásra.

Nem tehetem ezt – mondtam magamban. Ahogy szemünk találkozott valahogy nem tudtam táplálékként tekinteni rá. Közelebb léptem hozzá és letérdeltem a zsenge fűre. Gyanakvóan pillantott rám, majd körözni kezdett körülöttem. Persze nem vehettem figyelmen kívül, hogy egyre közelebb jött hozzám, végül megállt előttem és leült. Lassan felé nyújtottam a jobb kezemet, s vártam, hogy erre vajon mit fog lépni. Megsemmisülve hajtotta le a fejét, s akár egy házi macska, simította fejét a tenyeremhez.

Fel se tűnt, de talán már több órája ültünk így szemben egymással, mikor meghallottam Alice halk lépteit. Fekete barátom felkapta a fejét, majd gyors szökellésekkel beugrott a bozótosba és eltűnt a szemünk előtt. Elragadtatva meredtem utána, annyira gyönyörű és kecses volt.