Azért kíváncsi lennék mit tenne azért, hogy ne hagyja magát. Ezen a gondolaton azonnal elnevettem magamat, mivel szemeim előtt ezeregy dolog pörgött le, ahogy megállít. Persze mindegyik fantáziálgatás úgy végződött, hogy azért egymásba gabalyodtunk.

Közelebb húzott magához, én meg szinte éreztem, ahogy testében tombol a frissen fogyasztott állatok vére, ahogy az is tisztán kitűnt, hogy most így úgymond jóllakottan még másabb ez az egész dolog. Bár furcsa mód az ilyen vámpíros könyvekben mindig az van, hogy a csúcs elérésekor fogyasztanak vért egymásból, de van olyan alkotása, amelyben meg a vér fokozza a szexuális teljesítményt.

Finoman leszedtem róla a felsőjét, ajkaimmal lassan elindultam a mellkasán, mintha csak a benne tomboló vér útvonalát kívánnám bejárni. Nem is igazán fogtam föl, hogy nem vagyunk egyedül az erdőben.

- Mi az, beijedtél?! Pedig simán legyőznénk őket… - feleltem pajkosan nézve a szemébe, és halkan még kuncogtam is az én kis szűzies kisfiú barátomon. De sebaj, ezt imádtam benne, bár tény és való, igaza volt, mert azért nekünk nem tűnt fel, de valljuk be, elég hangosak vagyunk, vagyis vagyok.

- Rendben, ahogy szeretnéd. – vontam meg a vállamat, majd felkeltem a ruháim után indulva, felkapkodtam a földről, de a kabátot csak a kezembe fogtam, majd Edward-hoz léptem. – Amúgy nem hiszem, hogy az ilyet nem direkt csinálod, hogy amikor kezdenék belelendülni, akkor mondasz megálljt. Ez mág annál is durvább húzásod volt, hogy ott hagytál mezítelenül kikötözve. – nevettem el magamat.

Kezdtünk kifelé haladni az erdőből, hirtelen nem is tudtam volna, hogy merre induljak, ahogy az is elég furcsa volt, hogy az erdőből kiérve nem Forks ismerős házai fogadtak, de nem negatív értelemben.

Ahogy haladtunk az utcán, újra el a bár mellett, már annyira nem is akartam volna, hogy fejezzük be, amit elkezdtünk, főleg, hogy a lakásban ma már voltunk együtt…bár a kádban még nem, amin úgy elmerengett Edy, hogy milyen nagy…akaratlanul ezen is kuncogtam egyet. De be kell valljam, még nem volt kedvem visszamenni a házba, olyan korán volt még. Amúgy is, mit csinálnánk?! Néznénk a televíziót, mint valami idős házaspár?! De kérem, még csak este nyolc ha lehet! De merre sétálhatnánk?! Vagy üljünk autóba, és kocsikázzunk kicsit…vagy használjuk másra a verdát?! És megint csak kuncogtam egyet.

- Na, mit csináljunk?! – fordultam felé, ahogy egyre jobban közeledtünk a laskásunk fel Basszuskulcs, egész úton némán jöttünk egymás mellett, ez ellen is tenni kell majd! De én elmerengtem, szerintem ő is, vagy maximum jókat szórakozott a gondolataimon.

Néma csönd honolt a városban, hátborzongató volt! Vagy nagyon jó hangszigetelt minden kocsma, vagy nagyon kinn vagyunk a külvárosban, vagy mindenki nyugovóra tér már ilyenkor?!

Így nem is volt csoda, hogy majd szívinfarktust kaptam, amikor megszólalt a telefonom, persze lehetetlen szívinfarktust kapnom, de eléggé megrémisztett a dolog, és csak bambultam a telefon képernyőjére, hogy vajon ki lehet az.

Fejemben végigfutott, hogy Jasper valahogy megszerezte a számomat, amíg Emmett Rosalie-val volt elfoglalva, de elvileg már nincs is a Cullen birtokon. Az is lehet, hogy téves. Vagy mondjuk valaki a családból, annyira már nem is zavarna már. Ami biztos, hogy nem a Volturri, hisz elég puritán módon élnek, el se tudom képzelni Aro-t egy telefonnal…és most hangosan nevetek fel ettől a képtől. Edward meg csak értetlenül néz rám, hogy meghibbantam, vagy mi van velem. A csörgés abbamarad, végül is, sokáig hagytam, hogy szóljon. Már tenném is vissza, amikor újra megszólal. Na ez már azért tényleg hátborzongató. Vagy nagyon kitartó a hívó, de még jó, hogy nem Edward-é,mert akkor horrorisztikus lenne.

Ha már úgyis a kezemben van,akkor felveszem.

- Igen?! - nem is tudom miben reménykedtem jobban,hogy téves lesz, hogy nem szól bele senki,mert azonnal kinyomja...de akkor be kéne parálnom,mert akkor biztosan egy gyilkos az...túl sok horrort néztem manapság. De végül csak Emmett fura röhögését hallom meg. Persze jobb, mintha Esme vagy Carlisle lenne. Bár azért annyi jó van bennük, hogy nem nyaggatnak minket, teljes szívemből nem is haragszom rájuk, csak egyelőre még nem nagyon akarok velük kontaktolni.

- Mondjad Emmett! - forgatom a szemeimet, de tisztára kiakasztó, mint valami kisgyerek, aki megkapta az első mobiltelefonját, és állandóan használni akarja, vagy hallani a csengőhangját,mert máshogy szól,ha hívják,mintha lejátsza simán.

- Azt hiszem tőled szeretne valamit. - lassan tényleg féltékeny leszek valakire, és az Emmett lesz. Edward is egyfolytában őt emlegette...átnyújtom Edy-nek a telót,hisz tény és való nem dobtam át kedvesem új számát Rosalie majomemberének.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.