Alice 44.

2010.08.06. 00:29

 

- Minek várjunk…és amúgy sincs jobb ötletem… - feleltem huncutul, és megkörnyékeztem megint csak, mint valami védtelen áldozatot, pedig Edward egyáltalán nem hasonlított valamiféle szőrös kis nyuszikára vagy ilyesmi, bár sokat változott, de a dolgok történése előtt se volt egy kis háziállat, maximum egy szelídítésre váró alapjáraton jámbor élőlény. Na, ezt jól megmondtam.

- De… - szóltam volna utána, mert csak úgy elrohant, egy apró csók után. Nem értettem, jó persze, kicsit ki lehet már akadva, hogy egyfolytában csak AZ-t akarom, de annyira kívánom, mint valami jó minőségű drogot, és csak egyre többre vágyom belőle.

Egy darabig vártam, hátha visszajön. Volt eszembe, hogy utána menjek, de inkább legyintettem egyet, hisz muszáj lesz nem ennyire ráakaszkodnom, de jobb lenne, ha ezt közölné, és nem csak így elmenne.

 

Leültem, mint valami durcás kisgyerek, de csak nem hagyott nyugton a dolog, végül felkeltem, a fürdőszobába mentem, akkor legalább lezuhanyozom, pontosabban belefekszem kicsit a kádba. Ki akartam áztatni magamból az eddigi életemet, Forks megszokott szagát, a motelből lopott ruhák bűzét, Jasper kegyetlen érintését, minden emléket. Le akartam mosni minden egyes érintését, és újakkal, vagyis Edward-éval fedni azokat.

Megnyitottam a csapot, és figyeltem, ahogy folyik a víz, kellemes langyos volt, bársonyosan futott végig ujjaimon.

Annyira elmerengtem, úgy mindenen, ami komolyan egyetlen egy nap leforgásával megváltoztatta eddigi életünket, hogy észre se vettem, hogy Edward mögöttem settenkedik, majd megcsókolta a vállgödrömet.

- Azt hittem kicsit sok vagyok neked, ezért is gondoltam, akkor lemosom ezt az áporodott alkohol szagot. Bár jó érzés, hogy belőlem is áradhat valahogy ilyen szag, - feleltem, majd észrevettem a kötelet, és kuncogni kezdtem.

- Azért ne dobd olyan messze, most már nem hagyom, hogy kikerüld a dolgot, hisz te hoztad föl akkor is. – mondtam pimaszul, de máris megéreztem nyakamon édes csókjait, és beleborzongtam.

Ajkaimat egy elégedett sóhaj hagyta el, de komolyan, mintha nem láttam volna őt évek óta, vagy legalábbis nem egy pár órája lettünk volna már másodjára egymáséi egy napon belül, és már a harmadik együttlétre izzított be érintéseivel.

Kezei sebesen szedték le rólam a ruhákat, mintha csak én magam venném le, talán még precízebben is. Én is lesegítettem róla a ruhát, valahogy most nem volt kedvem vandál módon leszaggatni mindent, apró darabokra. Íme az új énem, aki takarékoskodik majd, nem vesz meg minden egyes ruhát, és nagyon is emberibb levenni egy felsőt, mintsem cafatokra szakítani azt.

Hirtelen felkapott, engem teljese letaglózott amit mondott, a „Kedvesem” kifejezésre meg úgy bambultam, mint egy gyerek, aki a gügyögést véli az értelmes beszédnek, de megborzongatott a dolog. Edward azt mondta, nekem… a víz kellemes érintése kicsit visszahozott a valóságba, vagyis abba az álomvilágba, ahol én együtt voltam Edward-dal, és minden olyan csodálatosan gyönyörű volt…ez nem lehet reális!!!

Be kell valljam, hirtelen el is feledtem, hogy az előbb még úgy kívántam, most csak arra vágytam, hogy üljünk a kádban, egymással szemben, mintha legalábbis azt játszanánk, ki bírja tovább a farkasszemet. Ám mégsem bírtam, hogy ez a kád olyan kényelmesen hatalmas, és figyelhetem az arcát. Odakúsztam hozzá, és a mellkasának dőltem, miközben a víz mozdulataimtól apró hullámokként verődött testünknek.

- Ez annyira tökéletes…így az egész… - szóltam hirtelen, de édes volt élvezni a csendet, viszont fura mód szívdobbanásra vártam volna, gyermeteg módon képzeltem azt, hogy egyszer majd a nagy Ő-nek dőlve apró dobbanásokra alszom el. De már aludni se voltam képes, mégis lehunytam a szememet, és elképzeltem milyen is lenne az.

- Egy tusoló kényelmesebb lenne a szexhez… - hallottam meg saját megjegyzésemet, és meg s hökkentett kicsit, mert már reméltem hogy nem akasztom ki jobban, hogy mégiscsak a szeretkezésen jár a fejem. – De evvel a kötéllel most teljesen… - pillantottam felé így a vállam felett. – Felkapom azt a fehérneműt, felavathatnánk most azonnal…te meg csak hozd a kötelet. – mondtam és gondolataim, melyek előbb szinte azt képzelték, hogy bőrünk majd megráncosodik, már ezerféleképpen mutatta meg a majdhogynem orgiát, amihez egy tizennyolcas karika is túl kevés lenne a késő esti műsorsávban. Gyorsan felkeltem, éreztem, ahogy Edward végigfürkészi tekintetével a testem minden egyes pontját, feltérképez. Kiszálltam, ösztönösen kaptam egy törülköző után, majd behúztam magam után az ajtót, és előkotortam a fehérnemű szettet. Pillanatok alatt kaptam föl, majd megálltam a hálószoba szekrény ajtaján találhat tükör előtt. Mintha egy tinédzser lány fedezné fel magát, az érzés, amikor rájössz, hogy különbözöl a férfiaktól. A fehérneműt sokszor simítgattam végig, forogtam, nézve magamat, hogy biztosan jól áll-e, de egy idő után kezeimet Edward ujjai váltották fel.

- És én vagyok túl türelmetlen?!- kérdeztem, és közben próbáltam megtalálni tekintetét a tükörben. Egy törülközőt csavart maga köré, egyik kezében meg a ledobott kötél tetszelgett. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://edwardandalice.blog.hu/api/trackback/id/tr22202540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása