- Én? - Na jó, ebből már semmilyen épkézláb mondattal nem jövök ki. Mert mit is mondhatnék? "Hát tudod, Alice! Az imént nagyon megkívántalak, és legszívesebben itt helyben megerőszakoltalak volna, bár nem lett volna erőszak, mivel hagynád magad. Szóval érted."
- Istenem, Alice! Hagyd már abba! - Teljesen megőrülök tőle, ahogy meghallom azokat a sóhajokat a gondolataiban... Ökölbe szorítom kezemet, hogy nehogy valami olyasmit tegyek, amit később mind a ketten megbánnánk.
Kiadja az utamat, mármint, hogy én az egyik, ő a másik sarokban marad. Válasz nélkül neki dőlök a lift  falának, és lecsúszok a földre. Térdeimet átkulcsolom karommal, s ráhajtom a fejemet. Próbáltam kizárni a fejemből a gondolatait. Persze sikertelenül...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.