Csak nevetek, hisz olyan fejet vág, mint azok a kisgyerekek, akik rosszat csináltak, mondjuk eltörtek egy vázát, és közben ott állnak a bűntett helyszínén, és szinte kezükben egy darabja a bizonyítéknak, és csak nagy csodálkozó tekintettel néznek az emberre, hogy miért vádolom őt, amikor még meg se szólaltam.

- Mindegy, annyira nem is érdekel. – dehogynem, hisz tudnom kéne, hogy vajon ő is érez-e olyan késztetést, mint én. De mi van, ha ez csak egy lavina, melyet mi magunk indítottunk el avval, hogy bele mertünk gondolni, amit a többiek felhoztak ellenünk. Pontosabban csak én adtam a kezdő lökést és rántottam magammal Edward-ot, aki pofátlanul hallgat bele a gondolataimba.

Nyelvet öltök rá viccesen, mert érzem, hogy most is az én monológomat figyeli, de lehet hogy nem is tud kizárni, mivel kis helyen vagyunk, és lehet amit én magamba próbálok fojtani, az neki ordításnak hangzik.

Igazából minden Jasper hibája és kész!

De mi van, ha eredetileg is vonzódtunk egymáshoz, csak ebbe bele se gondoltunk?!

Nagyon gyártom itt az összeesküvés elméleteket.

- Ne ordibálj velem!- kiabálok rá jó magam is, fenyegetően mutatva felé az ujjammal, de túl közel vagyok hozzá, és csak megmerevedem előtte.

Gyorsan le kell ülnöm. A hátamat a falnak támasztom, és én is lecsusszanok, de lehet túl szexi ez mozdulatsor is, főleg, hogy alig van rajtam gyakorlatilag ruha.

- Nem tehetek a látomásaimról. – teszem még hozzá az előbbihez, majd én is egy olyan pózt próbálok felvenni, amit ő, de szoknyában nehéz úgy ülni, hogy semmi izgalom felkeltő dolog ne villanjon fel. Na, ezt jól megmondtam.

- Lehet beszélgetnünk kéne, avval se gondolok sok ökörségre, ami téged így feldühít… vagy telefonálhatnánk valakinek, hogy segítsen. – mindegy, csak beszéljünk valamiről, a legbénább semmiről is, csak ne legyen időm gondolkodni. Csak tartsuk szóval a másikat!

- Sajnálom. Az én hibám ez az egész. Túlkomplikáltam a dolgokat, és már olyanokat erőltetek rá erre az egészre, ami elvileg nem is létezne… vagy szerinted, ha együtt lennék még Jasper-rel, akkor is így kívánnálak?! – jézusom, ezt hangosan is kimondtam?! Mármint, ha gondolom is biztosan meghallja, de akkor is. És még a szemébe is nézek meredten, de aztán gyorsan kapom el a fejemet.

Alice, neked semmire sem szabad gondolnod, és megszólalnod sem szabad, szóval semmit!

De akkor mit csináljak?! Dudorásszak?! Semmi értelmes szám nem jut eszembe, és egyre csak a látomás tölti el a fejemet, és egyre azon vagyok, hogy…

Fel kell állnom, járkálni, ami egy ekkora helyen elég nehézkes, főleg, hogy a felét elfoglalja Edy, de akkor is!

Végül lecsusszanok mellé, hisz így nehézkesebb a tekintetét megtalálni, de így meg túl közel vagyok hozzá, és egymáshoz érünk, mert ez a lift nem elég széles.

- Mi lenne, ha megpróbálnánk?! Lehet nem is lenne jó, és akkor eltűnne a feszültség?! – hallom meg saját hülyeségemet, de aztán eszembe ötlik, hogy mi van, ha mégiscsak élveznénk a dolgot?!

Mi lenne?! Semmi! Jézusom! Egy férfi és egy nő, akarnak valamit a másiktól, hát ne fussuk itt a fölösleges köröket.

Felkelek, de inkább csak így térdelek, és odamegyek elé. Felemelem a fejét, tekintetünk rabul ejtik egymást, majd próbálok még közelebb férkőzni, és végül megcsókolom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.