- Isten ments, hogy megzavarjalak titeket egy ilyen fontos dologban. Ha az öcskös nem akarna kárpótolni, verd le rajta. Bár, ha kivered neki, és nem a hisztit, az még jobban fog tetszeni neki – röhögtem fel a rossz szóviccemen.

- Na, de tényleg nem akarok zavarni, majd egyszer megkereslek titeket. Szándék még nincs, ne koncentrálj erre túlságosan, mert meg fog fájdulni a pici fejed!

- Puszilom Edet is, de inkább te add át neki.

Még egyszer felnevettem, aztán kinyomtam a mobilt.

- Na, hol vagy Bambi? - szagoltam bele a levegőbe, s vártam, hogy megcsapjon a vad pulzáló vérének illata.

Az elkapott szarvas vére teljesen felpezsdítette a testemet.

Na de most merre tovább? – kérdeztem magamtól.

Most valahogy nem tudtam Rosalie ’tökéletesvagyok’ Cullenre gondolni. Jól esett egy kis magány.

Gondolatmenetemből az ébresztett fel, hogy megéreztem az emberek szagát. Nem emlékeztem, hogy hogyan kerültem egy reptér közelébe.

A tömött terminálban óvatosan közlekedve közelítettem meg az induló gépek tábláját. Hiába a szarvas, az emberek vére most valahogy különösen intenzíven hatott rám.

- Induló, induló, induló… Á. London, ez az!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.