- Még, hogy én? Orvul meglesni? Nem tudom, ki kezdte ezt az egészet, és ne... ne tereld a témát azzal, hogy nem bírod kinyitni azt a nyavalyás ajtót. - Hirtelen én magam se tudtam, mi ütött belém, nem hogy szegény lány, akinek leordítottam a fejét. - Még, hogy én orvul... Különben is te meg akkor tolvaj vagy... Csak úgy simán betipegsz ide, elárasztod a fejemet a gondolataiddal, aztán letámadsz, és csókot lopsz tőlem...
Oké, nem értem honnan jött ez a mérhetetlen harag Alice-szel szembe, de úgy érzem ennek ki kellett jönnie. Fel-alá kezdtem mászkálni a kis liftben közben ezerrel járt az agyam, vajon mit is vághatnék a fejéhez még.
Hihetetlen, hogy egy ilyen pici, látszólag ártalmatlan teremtés mennyi gondot tud okozni az embernek, akarom mondani a vámpírnak. Bosszantó, fölöttébb bosszantó…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.