A víz alá buktam, nem tudom miért, talán sok volt ez egyszerre, hogy elszakadtunk a családunktól, akikkel évekig voltunk, majd szépen ellene szegültem a látomásomnak… vagyis nem szegültem, de nem is tudom mi ütött belém. Féltékeny lettem volna egy ember lányra, vagy meg akartam tudni, hogy mi lenne, ha mi ketten lennénk együtt… én szerettem Jasper-t, és nem tudom, hogy most, leszámítva a támadását, hogy most mi lenne… hisz elvileg őt is egy látomás miatt találtam meg, és szüksége volt rám, és…

Tanácstalan vagyok, nem mondom, hogy megbántam, amit Edward-dal tettünk, vagy elkapkodtuk volna, vagy… jézusom, most miért jutnak ilyenek az eszembe?!

Hirtelen feljövök a víz felszínére, kihúzom a kád dugóját, hogy leeresszem a vizet, figyelem, ahogy csökken a vízszint, majd kiszállok, egy törülközőt magam köré csavarok, a tükör elé állok. A hajamat fésülgetem, talán befesthetném, vagy valahogy megnöveszthetném, nem is tudom… valami változásra van szükségem, az új Alice-hez, új kinézet kell. Talán más stílus is, új ruhatár, nem ezek az édes, kis fodros ruhák… nadrágot akarok, testhez simuló farmert, rövid topot, és push up melltartót, szerintem Emmett-nek is tetszene… jesszusom! Edward, Edward-nak, hogy mondhattam ilyet!?

Kiléptem a fürdőből, és valami ruhát kezdtem keresni a szatyrokban, amik még mindig csak le voltak dobva a földre… a srácok elmentek meghúzatni az új autót, legalábbis a ashton martin elég nagy motor hanggal hajtott el az utcából.

Felkaptam egy nadrágot, mellé kitúrtam egy inget Ed-től, és stílusosan összekötöttem a két sarkát a melleim alatt, íme egy felhozatal az új énemhez, majd felkaptam egy sapkát is, és kimentem, hogy beleszimatoljak a friss londoni levegőbe. El se hiszem, hogy ezt megléptük és itt vagyunk, egy másik kontinensen, egy új élet felé…

- Szia kutyus… - éreztem meg egy aranyos kis szőrgombócot, aki leült a lábamra és ugyanúgy szemlélte a tájat, mint én, legalábbis, mintha a birtoka lenne. Lehajoltam és megsimogattam a buksiját, mire elhúzta a fejét, kis makacs, aranyos… meg kell tartanom! Felkapom a kezembe, mire arcon nyal, én meg csak rohanok Ed-hez…

- Tartsuk meg, tartsuk meg, tartsuk meg! – kérlelem, mint egy kislány, szinte csipogó hangon… nem mellesleg ő most csak aggódva figyeli, hogy Emmett drága tönkre teszi-e az új szerzeményét. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.