- Még nehogy neked álljon már följebb! – kapok én is a haragon, nem mintha nem lenne igaza, de nehogy már itt bevalljam, hogy „igen Edward, tökéletesen igazad van és rettentően sajnálom a dolgot”. A nagy fenéket! És különben is, nem tiltakozott semmi ellen annyira, de annyira…és a lift megállását is akarta!

- Nem terelem. Akkor tessék, ha te annyira nagy és erős vagy, meg minden, nyisd ki te! – förmedek rá, mert komolyan, az agyam eldobom, annyira felhúz, felbosszant, és per pillanat az idegeimen zongorázik, és rettentően nem kellemes hangokat üt meg, még ha nem is tudok teljesen haragudni rá. De engem csak úgy ne hordjon le, ha bűnös vagyok, ha nem, szóval ha igaza van, ha nem! Nincs joga, így beszélnie velem! Ki kérem magamnak!

Igazából már nem tudok mit mondani, most kezdjem az elejétől, felhozni olyan ősrégi dolgokat, ami csak azért jó, ha nem akarsz csöndben maradni, vagyis alul maradni a vitában?! Mindenesetre durcásan a sarokba hátrálok.

- Senki nem kéri, hogy olvass bele bárkinek is a magán gondolataiba, mindenkinek jár a privát szférája, és te nagyobb tolvaj vagy Edward Cullen… mások féltett titkait lopod el saját magadnak. Vannak, akik nem is tudnak róla, hogy kutakodsz az agyukban…de fogadjunk élvezed! Vagy nincs saját gondolatod?! – azt hiszem megjött a hangom, de érdekel már bárkit is a beszorult ajtó, ami talán csak egy felfestett valami, vagy szimplán egy használhatatlan semmi ott a falon, hogy még az is idegesítsen.

- És amúgy meg ki tudom nyitni, ha nem épp úgy tartottál volna, hogy minden egyes porcikámat pontról pontra vedd!- mondom, és hirtelen ugrok egyet, hogy megkapjam a kilincset, de tényleg nem egy ajtóhoz tartozik, valami tűzvédelmi izé, és most elkezd ömleni a víz. Na, de jó…legalább, ha felgyulladok az idegtől, akkor lesz ami elolt, és legalább ez működik.

- Na tessék, ez is a te hibád! – komolyan, olyanok vagyunk, mint két gyerek, akik közül egyik se hibás, vagy épp mindkettő, és senki sem vállalja el, inkább egymásra dobálják a sarat.

- És a másik dolog… - mutatok felé fenyegetően, de nem is tudom mit akarok konkrétan mondani. Szóval elakadok a gondolatmenetembe, mert már mindent kiszívott belőlem. Sebaj, majd ezt is felhasználja ellenem, hogy „na, mi az, mi az a másik dolog?!”. jaj, annyira idegesít, hogy fel tudnék robbanni, jó hogy folyik a víz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.