Jó a kifogás, de nekem nem jelent nyílt választ. Vagyis nehogy már az legyen a baja, hogy egy liftben vagyunk, ennyire nem lehetsz nyálas Edy… mit képzeltél, hogy előre eltervezett lesz az első alkalom, és rózsa ágy, meg gyengédség?! Ilyet nők képzelnek, de még sose hallottam olyanról, akinek így jött volna össze. Amúgy is, a legváratlanabbul összejövő lehet akár a legjobb is.

De most komolyan ilyenen gondolkodom, meg aggódom azon, hogy a drága öcsikém hogyan veszti el a szüzességét?! Meg miért is agyalok ezen?!

Na, megint csak feldühített, sikeresen, és nem vagyok gondolatolvasó, de már nekem van migrénem tőle.

De várjunk csak, annyira erre terelődött a beszélgetés, vagyis akkor már nyíltan kijelenthetem, hogy akkor mégiscsak lesz még valami az este?! Vagy akkor most mi van?! Teljesen összezavarodtam. Jobb is, ha csak arra koncentrálok, hogy akkor jussunk ki innen, és utána majd visz tovább az élet, először a jelenlévő problémán agyaljunk, de lehet ha az egész mindenség nem történik úgy, ahogy történt, akkor nem lennénk itt egy liftben, és nem vágynánk ennyire a másikra. Szóval, ha ez összejön, vagyis kijutunk innen, akkor mindenki megy arra, amerre akar. Bár lehet annyira most már nem lehet megfeledkezni az eddig történtekről, lehet be kéne fejezni, essünk túl rajta, és akkor tudunk majd egymás mellett lenni…de mi van, ha nem tudunk majd leállni, vagyis ha mégiscsak jó lesz együtt, és… akkor mi lesz?! Nem bántunk vele senkit. Na, de min is kezdtem agyalni?! Jah, igen! Hogy nem megfelelő a hely…meg gondoljam végig ésszerűen…tőlem ezt már ne várja! De jó, akkor legyen meg az akarata, innen kijutunk, de akkor követelem, hogy… és gyakorlatilag megerőszakolom?! Nem érdekel, ennyivel most már tartozik, hogy felidegelt. De innen kimegyünk, vissza a motel szobába, van tehetségem hozzá, szóval akár a legtökéletesebb első alkalomhoz való környezetet is meg tudom teremteni neki.

De mihelyst elkezdenék azon agyalni, vagyis tervezni minden apró részletet, egy furcsa hang szakítja meg a gondolat menetemet, és azt veszem észre, hogy zuhan a kabin, engem meg szorosan átkarol Edward, mintha engem védeni kéne!

De ezt hogyhogy nem láttam előre?! Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem, hogy mindjárt földet érünk, vagyis kiszabadulunk, és akkor majd történhetnek a dolgok, nem mintha eddig csak úgy lettünk volna.

Jöjjön már az esés, na! Komolyan, türelmetlen vagyok, meg nem is ennyire magas ez a komplexum.

Egy laza puffanással földet érünk, és ahogy az lenni szokott, én Edward-ra esek, félreérthető pozícióban. Nem nagyon akaródzik leszállni róla, mintha elfáradtam volna a sok huzavonától már pedig vámpírságom nem nagyon ismeri a fáradtság fogalmát.

- Leértünk, szóval hogyan tovább?! – kérdezem még mindig rajta terpeszkedve enyhén intim közelségben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.