A landolás nem is volt annyira vészes, mint ahogyan elképzeltem, viszont az felbosszantott, hogy Alice kiforgatta a szavaimat, és zuhanás közben máris a kiszabadulásunk utáni együttlétünket tervezgette. Mikor a kabin megállt Alice egyenesen nekem esett, és elterültünk a vizes padlón. A pozíció, ahogy félig meddig a mellkasomon és a lábaim közt feküdt kezdett kissé kényelmetlen lenni, mivel drága húgom nem akaródzott felkelni.
A nekem szegezett kérdésén és a széles vigyorán elmosolyodok.
- Elsősorban keljünk fel innen. -A mondatom nem hatott rá, hisz még mindig rajtam terpeszkedett.
- Most komolyan azt akarod, hogy én cipeljelek fel? Hát jó... - hirtelen felpattantam, Alice-t a hátamra kaptam, akár egy zsákot, majd szétfeszegetve a liftajtót észrevétlenül felrohantam a szobánkhoz. Miután benn letettem, kezdtem egyre jobban feszélyezve érezni magam. Úgy álltunk ott, akár két tini, akik legszívesebben a másikhoz érnének, de nem tudják, mit és hogy kéne tenniük. Szerencsére Alice átvette az irányítást a folytatás felett...