Míg a fejemben Emmett szavai visszhangoztak, addig Alice a nyakam köré kulcsolva kezeit felhúzott ülő helyzetbe, és merengő arcomat figyelte.

- Sajnálom, csak eszembe jutott valami, amit még egyszer Emmett mondott nekem a női testről. De te magad is ismered őt, szóval gondolhatod, hogy adta elő az egészet. De ne törődjünk most ezzel, kérlek! – Kissé megemelve a derekánál fogva még közelebb húztam magamhoz, majd újra megcsókoltam.

- A könyvek közül kihagytad a Vénuszdombi mesék-et. Bár azt kell mondanom ebben az esetben, az túl sok lenne ide. Hisz gondolom, nem szeretnéd, ha kikötöznélek… Ez inkább Emmettre vall, nem rám. – Mindketten elmosolyodtunk. Természetesen egyből eljátszadozott a gondolattal, hogy milyen is lenne. Ezzel persze csak még jobban feltüzelt engem. Mohón csaptam le a nyakára, majd lassan lefele haladtam a mellei irányába. Egyszerre simogattam az oldalát, s csókolgattam kebleit, aztán újra a hátára fektetve egyre lejjebb haladtam ajkammal. Mellkasa egyre gyorsabban emelkedett, ahogy egyre közeledtem a fehérneműje felé. Finoman megfogva annak peremét kihámoztam belőle, majd lassan újra visszatértem ajkaihoz.

- Gyönyörű vagy – motyogtam egy-egy csók között.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.