Alice 18.

2010.07.15. 01:26

Sóhajtásai örömmel töltöttek el, mert fogadok, hogy nem hinné ezt nem igazán próbáltam még eddig, Jasper-en sem, csak most úgy gondoltam, miért ne veszítsem el a fejemet, és miért ne tegyünk mindent úgy, ahogy akár egy filmben is lehetne, melyet jó nézni és közben leutánozni a mozdulatokat.

Be kell valljam, sose voltam még ilyen bizonytalan magamban, hogy jól csinálhatom-e a dolgot, még akkor sem győződtem meg, amikor megszólalt kéjes hangon.

Finoman elindultam visszafelé a testén, olyan tipikusan az utolsó előtti pillanatkor, mert lehet addig már nem mennék el…és felderengett elmémbe az éjjelente elkapcsolt adások, amikor a nők szájába élveznek…és kezdek meglepődni, hogy én ilyenekre csak gondolni is merek. Nem valami Alice-es vagyok már, de igazából szex esetében el szokott borulni az agyam.

Agyalok azon, hogy kiengedjem-e…Így csak ülök a mellkasán, miközben arcát cirógatom, és félek, hogy úgy tekintek le rá, mint egy kegyetlen gyilkos, ártatlan, védtelen és törékeny áldozatára, és elönt a mohó vágy, de most mégis megtorpanok.

- Már mutattam eleget…felvillanyoztalak eléggé, ahogy így látom… mi lenne, ha… - nem is tudom mit mondhatnék, de nem hagynak nyugodni a képek, amik kavarognak a fejemben már egy ideje, és lehet csak ezért vagyok ennyire, vagyis majdhogynem duplán felizgulva. Meg úgy alapból hajt a kíváncsiság, hogy mit tenne a nagy Edward Cullen, ha csak így hagynák kibontakozni. Sokszor merengtem el, miközben vadászatát  láttam, és enyhén az ilyen ponyvairodalmak hatása alatt, hogy vajon milyen lehet az ágyban…vagyis akkor még nem így gondoltam, hanem tapasztalatom szerint, az a vadság az ágyban is ki tud teljesedni, az a mérhetetlen vérszomj.

És látni akarom! Szakítsa el a béklyóit, és teperjen maga alá, de úgy, hogy ne tudjak szabadulni, és … túlontúl elmerengtem a jövőképen, és már komolyan, túl vagyok egy vagy két orgazmatikus pillanaton.

Kibontom a lepedőt, majd egy laza mozdulattal cserélem meg a pozíciót, és kérlelő tekintettel pillantok fel rá.

- Tedd meg a kedvemért… - mondom a legaranyosabb kislány hangján, mégis ebben a halk, majdhogynem suttogásban, minden szenvedély benne lappang. Majd megfogom a bal kezét, és lágyan emelem ajkaimhoz ujjait. Nyelvemmel körkörös mozdulatokat teszek mutató és középsőujján, majd finoman lejjebb irányítom a kezét, és magamra koncentrálva gyengéden vezetem magamba.

Ajkaimat egy apró nyögés hagyja el.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://edwardandalice.blog.hu/api/trackback/id/tr952152619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Edward Anthony Cullen 2010.07.15. 01:33:33

Ajaj ez egyre betegebb lesz :P
süti beállítások módosítása