- Ne is mondd…mindig is úgy vágytam, hogy Forks-on kívül mást is lássak, és ha már a napfényről le kell mondanunk, akkor legalább éjszaka láthassunk csodát. – komolyan, mint valami buta kislány, akinek a a határ a csillagos ég, aki álmodozhat, megteheti, mert semmi sem szabhat neki határt. Mintha teljesen más világba csöppentem volna, valami varázslatos érzés járt át, és szinte tovaszállt minden bűnbánat, és már a Cullen név is csak egy címkeként tetszelgett. Persze nem szép dolog így megfeledkezni róluk, hisz mindig mellettünk voltak, óvtak, és szerettek, de most óriási fordulatot vett, ezek szerint mindkettőnk élete és oda ők már nem fértek bele, vagyis nem lehettek a részesei.

- Persze…igazad van, butaság is volt, és elhamarkodott dolog. Csak gondoltam, új életet kezdünk, meg imádom a menyasszonyi ruhát… de lehet az lesz, hogy majd Vegas-ban összead minket Elvis csak úgy poénból. – legyintek, és ha képes lennék rá, most kicsordulna egy könnycsepp. De mit is gondoltam?! Teljesen igaza van Edy-nek. Amúgy meg teljesen ráérünk mindennel, felhagyhatnék evvel a régimódi dologgal, csak igazából pár nap múlva lenne az évfordulónk Jasper-tel, hirtelen nem is ugrik be hányadik, de valami kerek szám, és úgy terveztük ezt egy újabb házassággal ünnepeljük meg. Mert Jazz tudja, hogy imádok ilyet szervezni, és elmondása szerint fehér ruhában vagyok a leggyönyörűbb, és én is imádom azokat hordani.  De ezt most el kell felejtenem, hisz csak fájdalmat okoz ez az emlék, pedig most mérhetetlenül boldog vagyok!

Lelkesedése engem is feldob, és visszaterel még jobban ahhoz, hogy igen ez az egész most velem történik, itt vagyok Edward-dal, és egy csodálatos estén vagyunk túl, amit elég sokáig megismételhetünk majd, és elmegyünk, jó messzire, megszakítunk minden kapcsolatot, alkotunk egy új életet, és emberekként élünk majd, és csodálatos lesz. Akár alvást is imitálhatunk, és reggel csókkal ébreszt, vagy egy rózsaszállal, melyet finoman simít végig a vállamon, és majd együtt fürdőzünk, este akár gyertyákkal. Jóban leszünk a szomszédokkal, sportról beszélget majd a férfiakkal és Pub-ba jár majd, én a nőkkel pletykálok, és divat tanácsokat adok. Jézusom, el se hittem volna, hogy egy ilyen egyszerű, normál élet ennyire elvarázsol, már csak az ötlete is.

- Menjünk! Semmi sem tart itt…vagyis a Porchem…azt azért sajnálni fogom, de én veszek neked egy új zongorát, te meg meglepsz egy új autóval. – mondom csilingelő nevetésemmel, majd felpattanok, és azonnal mellette termek. Annyira, leírhatatlanul boldog vagyok! És Edward annyira édes!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.