Hirtelen fordultam hátra, persze csak későn jutott eszembe, hogy akárki is bejöhetett volna, én meg csak így lengén öltözve tetszelgek a tükör előtt, mintha legalábbis valami randevúra készülnék. De valami őrült ötlettől vezérelve ültetődött el fejemben a gondolat, hogy a leglehetetlenebb helyeken, bár ez most elég sablonos, szóval izgalmas helyeken kéne szeretkeznünk. Elég jó életcél, nem?!

- Csak annyira, amennyivel bele tudlak ebbe rántani. – mondtam, és ajkaimat már egy sóhaj hagyta el, ahogy csókját éreztem a nyakamon. Sose gondoltam volna, hogy érzékeny pontom lehet a nyakam, még sose csókoltak itt, de Edward kedvenc területe volt, és így mondhatni a védjegyévé vált, és az én megbénítási pontommá. Mert ezek után nem tudtam semmire se koncentrálni, szavak képtelen voltak elhagyni ajkaimat, egyre inkább csak vágytam arra, hogy vele legyek.

Kezei most már magabiztos úton indultak el testemen, és egyre jobban borzongtam bele, minden érintésbe. Emlékezetem csak silány másolata volt ujjai lágy játékának. Én is próbáltam kitapogatni őt, hogy tényleg valóságos-e ez az érzés, de nem bírtam másra figyelni, elég koncentrációt igényelt, hogy féken tartsam a hangomat.

Ráült a mosdóra, majd az ölébe húzott, és végre lecsaphattam ajkaira. Megláthattam az arcát, elveszhettem ismét a szemében, és beletúrhattam vöröses hajába. Nyelvünk vad harcba kezdett, mely csatából senki sem kerülhet ki vesztesként.

Most már nem kellett lassú, majdhogynem idegtépő játékot játszani. Fenekembe markolt, én felsikoltottam, felemelt, hogy egyetlen akadályozó ruhámtól is megszabadítson. Persze most örültem, hogy nem darabokra tépünk mindent, mint bevadult gyermekek a karácsonyi csomagolást.

Persze kíváncsi lettem volna a kintiek arcára, de nem érdekelt különösképpen a dolog, arról nem is beszélve, hogy a gondolat, hogy tilosban járunk, hogy bárki meghallhat minket, még jobban feltüzelt. Úgyis minden épeszű pár kipróbálja ezt, nem?!

- Azt mondtad az alattunk lévőknek rosszabb volt. Közelít már felé az enyém?! – kérdeztem pajkosan, felvonva a szemöldökömet.

A falhoz préselt, amitől ismételten egy nyögés hagyta el ajkaimat, majd mereven feszültem mellkasához, és biztos voltam benne, hogy nála jobban soha az életben nem akarok majd senki mást.

Ajkaink ismét találkoztak, miközben az én kezeim is útra indultak, de végül csak a haján állapodtak meg és vesztek el a lágy fürtökben.

Csókja hirtelen átvándorolt a mellkasomra, ujjaim továbbra is elveszetten kuszálták össze tincseit, miközben fogaimmal ajkamat harapdálva próbáltam gátat szabni egyre szaporább sóhajaimnak.

Felnevettem megszólalásán, majd egy elég hangos sóhaj utat talált magának, ahogy ujjai legintimebb pontomba hatoltak. A hátába markoltam, körmeim talán fel is hasították a márvány bőrt, legalábbis a torkában dübörgő morgásból ezt tudtam kikövetkeztetni.

Próbáltam megszabadítani szűkössé vált alsónadrágjától, ebben az elég kicsi fülkében. Majd felhelyezett a mosdókagylóra, én meg egyre szorosabban vontam magamhoz, de jobb kezem elkalandozott férfiasságán, mintha csak azért nyúlna, vagyis mintha egy gyermek mondaná „azt akarom”

Éreztem, hogy ő is menetre kész, így bal kezemmel eltávolítottam ujjait, nyelvemet végigfutattam rajtuk, és magamba fogadtam férfiasságát.

Ajkaimat a mellkasomból feltörő majdhogynem üvöltés hagyta el. Majd szorosan vontam magamhoz, átfogva a nyakát, és csak csókoltam és csókoltam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.