- Majd meglátod – mondtam csibészesen, majd a már felrázott tubus tartalmát különböző mintákban a hasára és a mellkasára fújtam, aztán lassan elkezdtem lenyalni a köldökétől kiindulva. – Hm, fincsi… - kacsintottam rá. Nagyon lassan, gyengéden érintettem őt nyelvemmel. Néha felnézve arcára láttam, hogy bármit megtenne azért, hogy végre magamévá tegyem, s ne csak hergeljem őt. Be kell, hogy valljam, én se bírtam már sokáig, hisz csupán a látvány, ahogy előttem elterült mezítelenül és kikötözve, már ez is az egekig korbácsolta az iránta érzett vágyamat.

Mikor a tejszínhab elfogyott mellkasáról, újra fölé magasodtam és szenvedélyesen megcsókoltam. Ahogyan visszacsókolt valamit elszabadított bennem. Nem is tudom, hogyan került le rólam újra a nadrágom, de a csókot követve már csak azt érzékeltem, ahogy kissé megemelve csípőjét lassan beléhatoltam. Ajkunkat egyszerre hagyta el egy hangos nyögés. Egyre gyorsabban löktem előre ágyékomat, s közben fél kézzel kioldottam a kezeit, melyek egyből a hajamba túrtak. Szorosan fogva derekát felültettem és úgy folytattuk tovább, közben ajkaink újra csókban forrtak össze.

- Annyira szeretek veled lenni, kicsi Alice-em.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.