Ahhoz képest, hogy másodjára csináltam ezt, és igazából egy enyhe undor is eltöltött evvel kapcsolatban, nagyon is tetszett, még inkább meg az, ahogy láttam a reakcióját, hogy a levegővétele egyre szaporább, hogy szinte a lepedőbe markol. Próbáltam pornófilmes élményekre hagyatkozni, mert ilyen szempontból elég szűzien álltam a dologhoz, hogy mi is fog történni ilyen esetben a beteljesülésnél. Mégis olyan természetesen jött az egész, hogy elvélvezett a számban, és valahogy tetszett, pedig emlékszem, amikor késő magányos estéken, ami azért Jasper esetében nehezen fordulhatott elő, de volt, hogy egyedül maradtam, mindig is elfordítottam a tekintetemet erről a jelentről. Eszembe ötlött, hogy vajon hogy nézhet rám ezek után Edward, minek tarthat?!

 - Hát… - félve pillantottam fel rá, később, amikor mellkasán feküdtem, mert tudtommal ezt a „szeretlek”et nem szabad olyan sokszor használni egy ember életében, vámpíroknál gondolom maximum kétszer vagy fene tudja. De nem szabad elcsépelni, az biztos.

- Olyan fura volt kimondani, mintha valami bűnt neveznék meg…de igen, komolyan gondoltam. – és kezdett felötleni bennem, hogy olyan érzés közepette talán még Jasper-nek se mondtam soha, vagy lehet ott az volt a probléma, hogy majdnem mindennap mondtuk egymásnak.

Ujjaimmal apró köröket simogattam márvány mellkasára. Olyan jó volt ez az egész, és annyira emberi, leszámítva a fejtámlán lógó kötelet.

- Még én se fogtam fel teljesen…annyira furcsa, hogy mi ketten, és csak úgy fogtuk magunkat és eljöttünk a világ másik felére. És itt ez a pompázatos ház, a mi házunk… csak mi ketten vagyunk, sehol senki más, majd csak a szomszédok… - nagyon izgatott lettem megint csak, mert fantasztikus volt ez az egész, hogy végre nem bujkálunk, hanem emberek között vagyunk. Természetesen járkálunk közöttük, és vannak szomszédjaink, azonnal mellettünk, vagyis nem rögtön, de közelebb, mint Forks-ban volt. Jó érzés, hogy akár gyalog egy laza tempóban is be lehet érni a városközpontba egy fél óra alatt lazán.

- Rendben! Én felmosom a padlót, meg megvizsgálom a konyhát. Így a nagyját most megcsinálhatnánk, aztán sétálhatnánk egyet, így kézen fogva, vagy akár beülni egy pint sörre egy Pub-ba. – már kimondani is annyira jó érzés volt ez az egész, hogy emberekként fogunk viselkedni, de ekkor eszembe jutott, hogy azért az elkövetkezendő napokban egy vadász területet se ártana felfedezni.

Körém csavarta a lepedőt, ami olyan selymesen érintett, mint kezei, és a kezeiben vitt be a fürdőszobába. Be kell valljam, azért a fürdést most már jó érzés volt befejezni.

Persze nem mondom, hogy örültem volna, ha itt marad, és mint egy kisgyereknek, megmossa a hátamat, így mivel egy csók után hátat fordított aljas mód csíptem bele mezítelen fenekébe.

Majd ujjaimat végighúztam a kiengedett vízen, majd ledobtam a lepedőt, és beleszálltam a  kádba, elmerülve a még langyos vízben.

Hajamat hátratúrtam, lelapultak a belőtt tüskék a nyakamon, jobb is lesz, ha megnövesztem, mert ez már úgyse illene hozzám, ez a kis aranyos frizura, amit reggelente mindig állítgattam be.

Lehunytam a szememet, és csak áztattam magamat, miközben azért próbáltam koncentrálni kicsit a jövőre, mert már rég nem figyeltem, de csak érdekelt mire számíthatunk. De semmi extra dolgot nem láttam. Egyedül Edward-ot egy zongora előtt, cigarettával a szájában, magamat, ahogy rá mosolygok a pultnál ülve egy felvágott testhez simuló koktélruhában.

Aztán persze magamat is láttam, ahogy egyfajta szépségszalonban tevékenykedem, ötleteket osztogatok ruha és smink vagy frizura terén, vagy szimplán végigvonulok a kifutón. Edward-ot a nappaliban egy kisfiúval a zongoránál, én meg épp muffin-t sütök, és kiöntöm a forró vizet a teához, hogy megkínáljam a kis tanítványt. Láttam magamat egy divatmagazin címlapján.

És Emmett-et látogatóban nálunk, és együtt ökörködnek Edward-dal.

Hirtelen kinyitottam a szememet, persze nem borzadtam el, csak furcsa volt az egész, már annyira megfeledkeztem mindenről, de Emmett-tel semmi bajom nincs. Ő nem is vett részt az egész banzájban, gyakorlatilag ott se volt egyszer se, és Edy is talán még vele nem érzi haragban magát.

Felkeltem, kiszálltam a kádból, magam köré tekerve a lepedőt, majd kimentem az előszobába a telefonomért kutatva, és tárcsáztam.

- Szia Emmett… - komolyan, mintha a szeretőmet hívnám titokban, meg amúgy úgyis simán hall Edward, a gondolataimat is, akkor meg?! Persze meglepetésként tök jó lenne, de amúgy hátha Edy is szívesen beszélne vele. Bár az is lehet már rég itt van mögöttem… Bár nem is tudom mit mondanék Edward-nak miért hívtam fel egyik testvérünket, de ha halotta a jövő képeimet, akkor ezt nem kell magyarázni. – Megvagyunk, köszönöm a kérdést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.