Figyeltem, amit mond, de féltem, hogy csak azért mondja, hogy ne csüggedjek, vagyis nem akartam itt sajnáltatni magamat. De szimplán nem tudtam elhinni, hogy ez velem történik, hogy eddig észre se vettem Edward-ot, pedig mindig ugyanígy mosolygott, szemei ugyanilyen színben pompáztak… bár viccesen nézett ki így a vágytól túlhevülve, lángolt benne valamiféle tűz. Mézesen aranyló szemében megbújt egy-egy sötét fekete szín, sötét, magával rántó bujaság. Tessék, és megint csak a szexre tudtam gondolni! Hát nem lesz valami változatos az életünk: én itt rinyálok, aztán szeretkezünk, majd megint csak óbégatok és megint szex…ezt hosszú távon nehéz lesz elviselni, nemhogy örökre.

De valamennyire mégiscsak kezd megnyugtatni, hisz ha nem nyaggat, hogy most már koncentrálhatnék arra, hogy neki jön-e már végre valaki, akkor nem kezdenek el a többiek rosszmájú pletykákat terjeszteni, hogy mi biztosan kavarunk egymással! Pedig még be se csukódzkodtunk, csak szimplán Edward nem akarta, hogy Jasper is ott legyen, amikor ilyen dolgokról van szó. Ahogy nem akarta azt sem, hogy a család ezen pusmogjon, hogy neki még nincs senkije...

Szóval lehet már akkor ástuk magunk alatt a fát, és végülis tényleg Bella miatt alakultak így a dolgok, jobban mondva, ha Edward nem szekál, hogy keressek neki valakit, akkor én úgy elsuhanok ezen jövőkép felett, mint a sicc.

Amúgy nem tudom mi a baja a Volturrival, nem mondom, hogy puszi pajtások lehetnénk, de eddig se zavartak sok vizet nekünk, mi se nekik, szóval akár barátok is lehetnénk. Ők lehetnének a távoli rokonok, akiket meghívunk hálaadáskor meg karácsonykor. Előttem is van Aro arca, ahogy rénszarvas szarvakat visel a fején, de szerintem élvezné, hisz ő valahogy olyan, mint egy nagy gyerek. Minden érdekes dolog érdekli, és mindennek örül.

De be kell valljam, hogy nekem sem hiányzik a család, vagyis képtelen vagyok már úgy gondolni ott bárkire is, hogy ne rázzon ki a hideg. Persze szerintem Carlisle és Esme biztos fel akarja majd venni velünk a kapcsolatot, talán még Emmett is elég jól tűrné a dolgot. De szükségem van egy kis időre, elfeledni őket, majd egy teljesen új kapcsolatot kezdeni velük, ahol lehet már nem apa, anya meg testvérek lesznek, hanem jó ismerősök Amerikából.

- Akkor kéne valami új családi név! – kapok rögtön az ötleten, hisz ráadásul mindketten Cullen néven vagyunk a hivatalos papírokon bejegyezve. Még az is eszembe ötlik, hogy teljesen új neveket adjunk magunknak, ami elég angolos, bár  Edward-nak nem kell félni, de végülis nekem sem, hisz egy mese szereplője vagyok, nem mellesleg meg egy pornó musical címszereplője.

Hallgatom az ötletét a filmekkel kapcsolatban, de néha muszáj beszélgetnünk, és nem árt most tisztázni a dolgokat, bár most már mindenképpen landolunk majd Londonban.

Aztán elharapja a mondatot, nekem összeszorul kicsit a szívem, de nem is tudom pontosan miért…Jasper?! Kizárt! Házasság?! Talán. Nászút?! Nem is emlékszem már, hogy hova mentünk, és mit csináltunk.

- Akkor az új zongorádon köteles leszel eljátszani…meg majd beállítom csengőhangnak is. – mondom nagy vidáman.

- Remélem tudod, hogy elalélok a bókjaidtól, pontosabban attól, ahogyan mondod. – felelem egy pimasz mosollyal, de örülök, hogy nem tudok elpirulni, mert ez a „kicsi Alice” dolog így is elindít bennem valamit, amitől hevesebben dobogna a szív, és lepkék röpködnének a gyomromban.

- Most miért vagy ilyen, nem csináltam semmit. – vágok ártatlan pofikát, mert a kezem igazából csak a combján hevert, magától indult el felfedező útra. De nem mondhatja komolyan, hogy az, hogy félre tette, majd megállít abban, hogy ne helyezzem megint vissza. Persze próbálom kordában tartani magamat.

- Tényleg, neked lassan születésnapod lesz! – kapok az alkalmon, és picit megcsillan bennem a régi Alice, mert már előttem van, hogy szervezhetnénk egy party-t, bár így is kell majd egy vendégváró, vagyis lakásfelavató buli, amikor áthívjuk a szomszédokat. De jó, emberekként élünk majd, és nagyon jó lesz!

Próbálok a filmre koncentrálni, de fejemben hirtelen ezer kép tekereg a közös jövőnkről, és amúgy meg ő se nagyon tartja kordában a kezét, persze csak szimplán derekam köré futatta, de akkor is, a ruha alatt, és megőrjít, ahogy hozzám ér.

- Neked szabad, nekem meg nem?! – kérdezem pimaszul, és kezem csak ugyan visszavándorol combjára, de most masszívan nem mozdul sehova.

- Amúgy meg úgyis látom előre a végét…a srác fenn maradt a tetőn. – húzom egy kicsit idegileg, mert annyira nem köt le a film. Érkezzünk már meg, mert nem tudom mit kezdjek magammal!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.