Nagy nehezen indulunk el a lift felé ,és kicsit valahogy örülök, hogy abból a szobából végre kijöttünk, túl kicsi az kettőnknek, lehet ha visszajöttünk, kérek is egy másik szobát, és a lehető legmesszebb Edward-tól. De lehet szimplán felszedek ma valakit, mert már annyit gondolkodtam Edy-n, hogy valakivel muszáj lesz ma együtt töltenem az estét, és most nem látok semmit, mert egyre csak az öcsémen jár a fejem. Igen, ez jó! Ha így mondom, akkor talán nem tudok majd rágondolni, amúgy… dehogynem!

Megnyomom a gombot, kicsit sietősre vettem a lépteimet, hogy hamarabb odaérjek a lifthez, de simán mehetnék gyalog is, vagy menjen ő, hisz én vagyok a nő, tisztelet meg ilyesmi.

Pedig nem is vagyok kiakadva rá, csak magamra, amiért… be fog akadni a lift!

Kiáltok fel, de csak magamban, és addigra nagy nehezen már bezárul az ajtó, és én csak kapkodom a levegőt, miközben a lift gombjaihoz lépek. Jézusom, most mi lesz!?

- A francba! – csapok rá az ajtóra, de hisz még megy, hátha a lift nem akar megállni, és megváltoztatja ezt a gondolatmenetét, és akkor a látomásom téves.

Szépen visszahúzódom a lift hátuljába, de azért elég messze Edy-től.

Próbálok rájönni mi zajlik a fejében, avval is a saját gondolataimat terelem el, de nagyon mered maga elé, és el van mélázva.

Amúgy hogy értette az előbb, hogy kikészül tőlem?! Mármint tudom őrült gondolataim vannak, vagyis voltak, de akkor is, ha idegesítem, akkor simán elmehetett volna. Most mégis itt van velem, lehet majd lenn elválnak útjaink, csak érjünk le… Kattogni kezd a lift egy ismeretlen forrásból, és mindketten próbáljuk megtalálni a forrást. Hátha még megelőzhető a katasztrófa, de nem. És kinek szóljunk?! Ezen a liften még segélyhívó sincs!

- Attól nem fog megjavulni. – mondom bosszúsan, majdnem mint egy házsártos feleség, aki már évek óta együtt van a férjével, és most kifejezetten utálja, de igazából sohasem szerette, csak akkor hogyan jöhettek össze?! Kicsit elkalandoztam mérgemben, már megint!

Nem látok semmit a jövőben, pedig erősen koncentrálok, vagy túlzottan fókuszálok arra, hogy a lift vajon megjavul-e pár percen belül?!

- Micsoda?! Te erre gondoltál! Figyelj, ha itt kiderül, hogy gondolattal cselekvéseket is tudsz tenni, akkor ez nem a megfelelő idő volt, hogy bevalld. – mondom, mintha hibás lenne, de várjunk csak. – Miért is gondoltál erre?! – nézek rá árgus szemekkel, miközben mellkasom előtt összekulcsolom a kezeimet.

A fülemet messziről valami furcsa zaj üti meg, talán jönnek segíteni?! Nem, ezek nem siető munkások lihegése, a saját hangom! De ez nem látomás, csak fantázia! De komolyan akarnám?! És Edward is?!

- Figyelj, nem lesz semmi baj. Pár perc és biztos jönnek. Nem csak mi vagyunk ebben a motelban, szóval észre fogják venni a bajt. Addig te abban a sarokban, én meg ebben gubbasztok. – mondom, mintegy magamat nyugtatva…de nem igazán megy! Edy mire gondoltál te?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.