Szinte az utolsó pillanatban hagyta abba férfiasságom kényeztetését, ezért egy pillanatra kellemetlen érzés járta át testemet a kielégületlenség miatt. Pár apró csókot lehelve hasamra újra találkozott tekintetünk. Mellkasomon ülve meredt rám kissé elgondolkodva, de jelen esetben nem tudtam a gondolataira koncentrálni. Frusztráló volt, ahogyan somolyogva meredt rám, kicsit kínos volt, mint aki fel akar falni… De komolyan… Félek tőle.

Kibontotta a köteleket, s ez után azt vettem észre, hogy magára ránt.

Kérlelésének, ha akartam volna se tudtam volna nemet mondani. Ahogy kezemet vezette felgyorsult a légzésem, de még így is tartottam vele a szemkontaktust. Mikor ujjaim elérték legérzékenyebb pontját, ajkát egy apró sóhaj hagyta el. Ez felbátorított, és mozgatni kezdtem benne két ujjamat, s közben nyakát csókolgattam, amitől még hangosabban kezdett sóhajtozni.

- Ez tetszik? – búgtam a fülébe, majd újra nyakát kezdtem csókolni, és finoman megharaptam. Szinte teljesen kivetkőztem magamból, mintha nem is én lennék az, hanem a bennem lakozó vadállat, mely csupán a vadászatok során kerül felszínre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.