Aztán újra megcsókolt, s közben felülésre kényszerített. A nyelvünk találkozott, észveszejtő játékuk teljesen magával ragadott, akárcsak Alice egész lénye. Ahogy az ölemben mozgott egyre hangosabb sóhajok törtek elő mindkettőnkből. Éreztem rajta, hogy már nem sok hiányzik neki, de nem akartam, hogy így varázsszóra vége legyen. Na, igen, Emmett szavaival élve, aki egyszer megkóstolja a bűnös élvezetek mámorító ízét, az bizony már nem menekül. És ha a létem miatt amúgy is a pokolra jutok, akkor legalább élvezzem ki az életem minden cseppjét. Hm… kezd zavarni, hogy ilyenkor is Emmett szavai jutnak az eszembe. Ez undorító…

Alice a hátára feküdt, s úgy várta a rátörni készülő mámoros érzést, ám ahogy ő is tette még a legelején, én is pont az utolsó pillanatban abbahagytam. Kulcscsontjától kezdve lassan végigcsókoltam a testét, majd odalenn megálltam.

Alice egész teste remegni kezdett, mikor még jobban szétnyitottam a lábait, és nyelvemmel a legérzékenyebb pontját érintettem. Éreztem, ahogy egyből bronzvörös hajamba túrnak finom ujjai, s ajkait egy halk sikoly hagyta el.

Ahogy egyre gyorsabban mozgattam nyelvemet körkörös irányba, Alice felsikított, s keze erősen a hajamba markolt. A gyönyör hullámai rázták testét, háta ívbe feszült, majd pár másodperc múlva pihegve nyúlt el alattam.

Mikor kinyitotta szemeit, tekintetünk újratalálkozott. Aranyló szemei szinte ragyogtak, s az apró mosoly, mely szája szélén húzódott, teljesen elvarázsolt.

Nem értem, eddig miért nem vettem észre őt. Hisz ő annyira csodálatos, finom és érzéki, mindene tökéletes.

Sose gondoltam, hogy egyszer ekkora fordulatot fog venni az életem. Végül is mindent Jaspernek köszönhetünk, részben miatta van… de, nem. Nem okolhatok ezért senkit. Mi ketten felnőttek módjára hoztuk ezt a döntést, és megtörtént, ez van, el kell fogadnom. Annyi biztos, hogy ezek után már nem fogok tudni csupán testvérként nézni, sőt, nem fogok tudni testvérként viselkedni vele. Nem, soha többet. Ezután minden csak nehezebb lesz, mert csak gondoljunk bele… Tegyük föl esetleg lesz valami ezután Alice és köztem, akkor mi lesz a többiekkel, különösen Jasperrel és azzal a lánnyal, Bellával? Nem hinném, hogy Jasper és Alice el tudnák felejteni az évtizedek óta tartó házasságukat, és ott van Esme… ha mi Alice-szel eltűnünk ő bele fog rokkanni a hiányunkba, hisz akármennyire is ellenünk volt most, ő szeret minket, én vagyok úgymond az első gyermeke, és tudom, hogy ez sokat számít neki.

- Szavakkal el se tudom mondani, hogy most mennyire jól érzem magam veled, Alice – motyogtam neki, s közben egy lágy csókot leheltem ajkaira. – Eszméletlen…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.