Nem tudom megfogalmazni, amit éreztem, amit tett velem, azt az érzést nem lehet szavakkal megfogni, ami rám tört, mikor a csúcsra juttatott. Röviden csak annyit mondhatnék, hogy sose volt még ilyen jó, és evvel nem túlzok, mert Jasper-rel nem éreztem még ilyet, pedig valljuk be, azért ő tudta a dolgát. Most mégis, mámorosan, és meg kell mondjam, kifáradva dőltem az ágyra. Szemeim lehunyva, mert még mindig bizsergetett az élvezet, a gyönyör, a mámor, és még mindig kapkodtam a levegőt, sóhajtoztam. Kezeim között éreztem még mindig selymes haját, a nyelvét, mely profi módon végezte a dolgot, és ami az orgazmushoz vezetett.

A sikolyom még mindig ott zengett a fülemben, és mosollyal töltött el a gondolata. Persze eszembe jutott az is, hogy nem voltam-e túl…nem is tudom milyen, szóval alapból én halkan szoktam elmenni, de ez most valami egészen más volt.

És vajon neki jó volt…bár az első mindig rossz, kellemetlen, nem olyan, ahogy elképzeli az ember, vagy vámpír, de nekem ez mindeddigi tapasztalatomat felülmúlta.

Ezek után elég fura lesz Edward-ra tekinteni, arra a bronz hajú fiúra, aki az öcsikém volt, akivel jókat sakkoztunk, akinek láttam azt az ember lányt…tényleg, most mindezek után mi lesz?! Visszamegyünk, bocsánatot kérünk, és folytatjuk tovább az életünket, mintha mi sem történt volna, vagy legalábbis új kezdettől számolnánk?!

Nem nagyon szerettem volna már visszatérni a régi életembe, valószínűleg nekem úgyis jobb lenne, ha elmennék, akár Jasper-rel, akár nélküle…bár ezek után hogy vágyhatnék utána?! Talán a tiltott gyümölcsnek lehetett ilyen az íze, és igazából Ádám és Éva nagyon  nem is sajnálta, hogy engedett a kígyó csábításának.

Mindegy most már, az én életemet elszúrtam, bár megérte, de lehet Edward-ét is tönkretettem. Vagy csak szimplán kifárasztott, és ezért nem látok semmit, még azt a Bella nevű lányt sem. Úgyse tudnék ezután itt maradni, és nézni, ahogy megtalálja a boldogságot. Majd barangolok egyedül…persze evvel nem akarok lelkiismeret furdalást kelteni Edy-ben, de mindkettőnknek így lesz akkor a legjobb. Úgyse tudnám feledni az érintéseit, az ajkai bársonyosságát…és még mindig csukva van a szemem, kezeim gyengéden járják be az általa megtett útvonalat.

Merengésemből Edward szavai zökkentenek ki, de mintha ő is elgondolkodott volna valamin.

- Én is… - jobb is, hogy nem vagyok ember, mert most kapnék sírógörcsöt, mert fáj. A hangom így is elcsuklott. Félek, hogy vége lesz, hogy egy baromi nagyot hibáztam, hogy miért nem elégedtem meg avval a boldogsággal, amit Jasper adott, miért fájt másra a fogam, pedig nem vagyok telhetetlen, de nem akarom elveszteni Edward-ot és már szinte azt se tudom ki az a Jazz…

Megcsókolt, én meg csak gyorsan felkeltem és a fürdőszobába rohantam, mint valami sablonos jelenet egy béna romantikus filmben, bár tudnék sírni, mégiscsak jobb lenne.

Becsukom az ajtót, egy törülközőt csavarok magam köré, és csak nézek a tükörbe.

Ugyanaz az Alice figyel vissza rám, és bár arca most szomorú, mégis szemében ott csillan egy olyan huncut fény, ami a legnagyobb boldogságtól tüzel.

Megnyitom a csapot, mintha fel tudnék frissülni, ha megmosom az arcomat. De nem tudom mit akarok, vagyis igen, Edward-ot, egy új életet, de evvel felborítani mindent?! Lehet elmehetnék a Volturrihoz is, Jasper-nek úgyse kellek, és így biztos nem leszek útban.

Beállok a tus alá, folyatom magamra a vizet, legalább így olyan, mintha sírnék, a hőmérsékletet meg úgysem érzem, maximum a forrót, de azt is csak enyhén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.