- Alice?! – kiáltottam kétségbeesetten utána.

Most meg mi történt? Talán én tettem valami rosszat, vagy nem jól csináltam? De hát pont ő volt az, aki annyira akarta már az elejétől fogva, akkor meg mi a baja most. Megrökönyödve figyeltem elsuhanó alakját, majd magamra csavarva a lepedőt, utána siettem, de a fürdő ajtajának csapódása megállásra késztetett.

- Alice, kérlek, ne is járjon ilyen butaságokon a fejed. Én mindig itt leszek melletted, megígérem, hogy sose foglak magadra hagyni. Kérlek, gyere ki, nem történt semmi rossz, már én is így látom, érted. Nekem ez sokat jelentett, bár még magam se tudom, hogy mi is van és mi is lesz most pontosan. De figyelj, eddig is sok dolgot átvészeltünk együtt, és ez ezután is így lesz. – Néma csönd telepedett a szobára, csupán a fürdőből kiszűrődő vízcsobogás törte meg azt, na meg persze a fejemben ott voltak Alice gondolatai Jasperről és a Volturiról.

- Gyere ki, kérlek! – Mivel nem kaptam választ, hát fogtam magam és benyitottam. Alice a zuhany alatt állt, és a vizet csorgatta magára. A mostani éjszakánk után még mindig ámulva csodáltam bájait. Megráztam a fejemet és közelebb léptem hozzá.

- Alice, minden rendben?!

Ahogy megláttam teljesen letört arcát, erős késztetést éreztem arra, hogy megöleljem. Ledobtam magamról a lepedőt, majd beszálltam mellé és szorosan a mellkasomhoz öleltem. Éreztem, ha most tudna, akkor keservesen zokogna a karjaim közt, de így csupán lehunyta szemeit és néha fájdalomba burkolózott.

- Semmi baj nem lesz, ne aggódj, és ne törd olyanokon a fejedet, hogy lelépsz, mert ha kell, akár magam rángatlak ki Volterra kapuján. Sőt, el sem engedlek. Egyedül semmiképp. Szükségem van rád, kicsi Alice.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.