Még szép, hogy féltékeny voltam. Ki ne lett volna az? És az a csók, amit az autónak nyomódva váltottunk… Összezavart teljesen. Aztán kecsesen elriszálta magát a bár bejáratáig, majd kacéran rámtekintett és belépett az ajtón. Gyorsan utána siettem, mert már előre láttam a férfiak gondolatába, hogy most mit csinálnának egy csinos, Alice-hez hasonló ártatlan lánnyal.

Alice bezzeg odamegy hozzájuk, és flörtölget, mint egy tini. Persze, hogy csak is azért, hogy engem idegesítsen.

Jézusom, az a dagadt tahó belemarkolt a fenekébe. Ó az a formás fenék, melyet nem is olyan rég még én érinthettem… Edward Cullen térj magadhoz.

Na jó, én ezt nem tudom tovább elviselni.

Meggyorsítva lépteimet Alice mögé léptem és átkarolva derekát, elhúztam a melleit csöpögő nyállal leső férfiak gyűrűjéből.

- Ugye direkt csinálod ezt? Gonosz húzás, remélem, tudod. – Körbenéztem egy üres asztal után keresve, majd mázlimra az egyik eldugott sarokban felfedeztem egy kis asztalkát.

- Beszélgethetnénk, vagy nem is tudom – mutattam a sarok felé.

- Tudod, kezdem észrevenni magamon, hogy teljesen megváltoztattál. Mármint nem kimondottan azzal, hogy szinte meg akartál erőszakolni egy liftben – mosolyogtam el magam -, hanem arra gondolok, hogy valahogy a jelenléted hatással van rám. Úgy érzem, egyszer élek, és ezért mindent ki kell próbálnom az életben, akármennyire is magamra haragítom a családomat. Szerencsére te itt vagy velem, és nem is kell könyörögnöm azért, hogy belevigyél a rosszba, teszed azt te magadtól is. Szükségem van rád, Alice. Csak hogy Emmett szavaival éljek: „Minden pasi mögött kell, hogy álljon egy nő, bár ha rám hallgatsz, fordítva élvezetesebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.