- Ami a pénzt illeti csak a repülőjegyeket vetted te, maradt még nekem is. Miután Londonba érünk és lesz lakásunk és állásunk én magam se akarok úgy élni, mint Forksban. Nem kell a tőzsdét lesned állandóan, én magam akarom megkeresni a pénzt. Szóval tényleg úgy szeretnék élni, mint egy átlag ember.

- Öhm… köszönöm, már kezdett zavarni, hogy furcsán néznek rám a telefon miatt az emberek. Úgy látszik te mindenre figyelsz – mosolyodtam el.

- Szerintem nagyon jól mutatnál hosszú hajjal, illene az új énedhez. – Egyből el is képzeltem, amint épp hazaérek a bárból, ahol zongoráztam, Alice pedig a nyakamba ugorva fogad, amint belépek az ajtón. A haja a háta közepéig ér, elöl oldalra fésült frufrut növesztett. Elragadóan nézett ki.

Furcsa, mostanában egyre többet ábrándozok…

- Ezeket a filmeket már mind láttam… Valami ötlet esetleg, kicsi Alice? – Hátra döntöttem a székemet és felé nyújtottam a kezemet, majd a mellkasomra húzva átkaroltam.

Szeretem az első osztályt, itt legalább lehet az utazóknak némi magánéletük az elválasztott boxokban.

Pár percig még merengve feküdtünk egymás karjai közt, aztán Alice hirtelen felkelt, majd a tőlünk nem messze lévő mosdó felé vette az irányt. Még mielőtt belépett volna az ajtón mosolyogva rámkacsintott, majd becsukta maga után az ajtón. Nem értettem, miért csinálta ezt, hisz nincsenek nekünk e fajta szükségleteink. Arra gondoltam biztos sminkel, vagy valami hasonló női dolgokat végez. De aztán meghallottam a gondolatait… Olyan hirtelen ültem fel a székemben, hogy ha ember lennék valószínűleg megszédülve ültem volna vissza a székbe.

Ezt most Alice se gondolhatja komolyan…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.