Alice üvöltését próbáltam egy csókkal visszatartani kisebb nagyobb sikerrel. Az érzést még mindig nem tudnám szavakba önteni, ahogy testünk egyé válik, s úgy mozog tovább. Mozdulataimat felgyorsítva igyekeztem minél előbb a csúcsra juttatni Alice-t, persze csakis a körülmények miatt. Ha most nem egy repülőgép mosdójában lennénk, valószínűleg kénye-kedve szerint kényeztetném őt, míg azért nem könyörögne, hogy tegyem magamévá. Szinte meg is jelent a szemeim előtt a jelenet, ahogy kikötözve fekszik az ágyban alattam, és könyörög szavak nélkül.

Ez csak még jobban feltüzelt, és egyre közelebb kerültem a beteljesüléshez. Fenekénél fogva újra felemeltem, majd néhány erősebb lökéssel szinte egyszerre léptük át a gyönyör kapuját. Szenvedélyesen megcsókoltam, csak hogy a saját kéjes sóhajomat is visszatartsam, bár már úgyis mindegy volt, hisz valószínűleg odakinn mindenkinek feltűnt, hogy két utas már órák óta a mosdóban van. Bár az is lehet, hogy röpke percek voltak, s csupán nekem tűnt úgy, hogy órák óta itt vagyunk együtt.

- Annyira csodálatos vagy – mondtam neki, majd egy utolsó csókot nyomva ajkaira letettem a földre.

- Al, sietnünk kellene – motyogtam, mikor ajkait megéreztem a mellkasomon. – Biztos, hogy feltűnt, hogy bejöttünk.

Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, aztán magam elé engedve Alice-t, nekitámaszkodtam a falnak.

- Menj, én is hamarosan jövök. – „Búcsúként” váltottunk egy gyors csókot, majd kinyitotta az ajtót. – Alice, a hajad… kicsit igazítsd meg – mosolyogtam rá csibészesen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.