- A névváltáson már én is gondolkodtam. Elsősorban nekem a Mason ugrott be, persze ha van bármi más ötleted, azt is megfontolhatjuk természetesen – mondtam mosolyogva. – Bár ami a keresztnevet illeti, én megtartanám a sajátomat, és a tied is nagyon tetszik, én pici Alice-em. – Megsimítottam a haját, majd egy finom csókot leheltem édes ajkaira.

- Ami a bókokat illeti, szándékosan csinálom. Tudod, az én koromban, ha tetszett egy lány, azt bókokkal hódíthattuk meg. Talán néha együtt sétáltunk volna, egyszer-egyszer talán még csókot is loptam volna tőled. Az esküvőnk előtt még csak hozzád se érhettem volna úgy, mint most, csak miután már hivatalosan is az enyém vagy.

- Hát persze, hogy nem csináltál semmit. Na gyere csak! – Közelebb húztam magamhoz, aztán csiklandozni kezdtem. Kíméletlen voltam, akármennyire is kérte én nem hagytam abba.

Végül nem jutottunk el a film végéig, mivel a nap hátralévő részét egymás karjában töltöttük. Szenvedélyes csókcsatákat vívtunk, néha-néha elkalandozott a kezünk, tehát jól éreztük magunkat.

Ahogy telt az idő egyre izgatottabb lettem, tudván, hogy hamarosan tényleg elkezdődik számunkra egy új élet. Pár órával a leszállás előtt még elintéztem néhány telefonhívást a lakással kapcsolatban, és ha csak ideiglenesként is, de találtam egy szép, kertes házat.

Az ingatlanközvetítő leírása szerint a ház egy szintes, van egy nagy nappalija, egy konyha, egy fürdő és egy háló. Pont jó, gondoltam magamban. Alice amúgy is azt, mondta, hogy mindig belém szeretne botlani napközben.