- Egyből a dolgok közepébe.

– A fejemet csóváltam, s közben mosolyogtam. Derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, majd egyik kezemmel végigsimítottam arcán és ajkain. – Várj meg itt, egy pillanat és visszajövök. – Választ se várva nyomtam egy csókot szájára, majd kisiettem a nappaliba.

Az imént ledobált fóliák között megtaláltam, amit kerestem. Már az előbb is megakadt rajta a szemem, a földön egy vastag kötél hevert. Kibújva a kapucnis pulóveremből, már csak egy fehér pólót és farmert viselve, kezemben a kötéllel indultam vissza Alice-hez a hálóba, aki már tűkön ülve várt rám. Olyannyira türelmetlen volt, hogy ki se bírta várni, amíg én visszamegyek a szobába, gondolom azt hihette, nem akarok tőle most semmit. Így hát a hálóból nyíló ajtón besétált a fürdőbe és megengedte a kádban a vizet.

Sose volt híres a türelméről, annyi biztos. Mögé osonva lassan átkaroltam, majd belecsókoltam a vállgödrébe.

- Azt hiszem akkor erre most nem is lesz szükségünk – mutattam fel a kezemben lévő kötelet, majd az egyik sarok felé elhajítottam. – Türelmetlen kicsi Alice-em – suttogtam fülébe, majd nyakának bársonyos bőrét kezdtem finoman csókokkal behinteni.

Mint az eddigi két alkalomnál, most is pozitív hatással volt rá ez a cselekedetem. Már ő maga is belátta, hogy általam ez a testrésze lett az egyik gyengepontja, amit én természetesen ki is használok minden adandó alkalommal.  

Az ajkai közül kiszabaduló sóhaj megmosolyogtatott. Lassan magam felé fordítottam a derekát simítva, majd megcsókoltuk egymást. A még a reptéren elemelt kockás ingje alatt megindult a kezem felfele a gerince mentét. Ezt követően emberi szemmel szinte észlelhetetlen sebességgel gomboltam ki a felsőjét. Lesimogatva a válláról az is a földre került, akár csak a kötél. Eközben a kád is lassan megtelt, így fél kézzel gyorsan elzártam azt, nehogy elárassza az egész fürdőt a kiömlő víz. A saját ruháim is elég gyorsan lekerültek rólam, bár most kivételesen az összes egyben maradt, úgy látszik Alice tartalékolni akar a „bontogatással” karácsonyig. Erre a gondolatra csók közben akaratlanul is elmosolyodtam.

- Üdv az új, közös otthonunkban Kedvesem! – mondtam csibészes mosollyal az arcomon, majd az ölembe kapva őt, beszálltam vele a hatalmas kádba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.