- Tudom. – vetettem még oda félvállról, majd helyet foglaltam. Igazából nem akartam nagyon feltűnő helyre ülni, csak annyira akartam látszódni, hogy Edward lásson engem. Lehet nem vagyok valami kabalája, vagy nem akartam, hogy azonnal kiszúrják, hogy a barátnője vagyok. Egy férfi mindig is vonzó, ha úgy tűnik, hogy megkapható, aztán olyan izgalmas azt mondani, hogy „Sajnálom lányok, de ő az enyém”. Jézusom, de gonosz vagyok, de egyszerűen megőrülök érte, és amikor elkezd játszani, egyszerűen megborzongok. Énekel, és bársonyos hangja tetőtől talpig átjár. Komolyan megfeledkezem magamról, mert még a sörbe is belekortyolok. A fene enné meg, hogy nem érzek ízeket, mert ez a sör rettentően jól néz ki, és bár leírás szerint elvileg a barna sörök kesernyések, mégis édesek, annyit érzékelek, hogy kellemesen bársonyos lenyelni belőle akár egy kortyot is.

Nagyon gyönyörűen játszik, és ez a fantasztikus hang…ha a pultos nem veszi föl, akkor nem normális. Persze lehet nem ilyen számokra áhítozik, de csak valami dallam kell az iszogatás monotonsága alá, nem?! De vegyék már mások is észre, és valaki sírja már el magát, mert én már zokognék, ha tudnék…

Még csak egy szám ért a végére, de lázas taps és ováció fogadta, mondtam, hogy sikerülni fog. Hiába, azért csak úgy tűnik, mintha megrontó idős nő lennék, tisztára Diploma előtt Mrs Robinson-ja vagyok. Legalábbis valamiféle végzetasszonyának érzem most magamat, és tetszik. A fiatal srác, akit bevezetek az élet nagy rejtelmeibe.

Michael Bubble?! Jézusom, imádom! Emlékszem, amikor elmentünk egy koncenrtjére…ezt kaptam Jasper-től a születésnapomra. Persze Esme is imádta, és velünk jött, mi nők ott olvadoztunk. Akkor még bele se gondoltam, hogy milyen lenne bármelyik száma is Edward előadásában, pedig biztosan előadott volna egy-kettőt zongorán.

Az első számot volt nehézkes elkezdeni, mert a második után már nem volt megállás, játszott és játszott, és ujjai észrevehetetlenül suhantak a billentyűkön, és láttam rajta, hogy élvezi, azért mindenkinek kell valami nem szokatlan dolog az előző életéből, vagyishogy nekem is találnom kell valamit, ami a régi Alice-re emlékeztet. Persze Edward elképzelhetetlen lett volna, ha feladja a zongorázást, majdhogynem ez tette Edward-dá!

A pultos kétszáz wattos mosollyal sétált oda a kis műsorszám után Edyhez, aki azért még meredt egy ideig a zongorára, mint egy szégyenlős kisfiú, aki fél, hogy kikap ,mert valamiben irtó tehetséges.

A tulaj, ahogy sejtettem, azonnal neki adta a munkát.

Edward meg már az új nevünkkel mutatkozott be, és maga mellé szólított, mint barátnője! Mert tudom, hogy én is azt mondtam, hogy a „barátom” de az azért máshogy hangzik nah, ezért jó, hogy az angolban van a „friend” meg a „boy/girlfriend” kifejezés!

- Nagyon örvendek John. És meg kell mondjam, ez a sör tényleg kiváló, mert sose gondoltam volna…ugyanis a sör nem valami nőies ital, de ez az íz világ, ez a bársonyos érzés, és az enyhe majdhogynem égetett cukor íz…tökéletes. – Edward új főnökét sikeresen csavartam az ujjaim köré, bár nem ez volt a célom, csak udvarias akartam lenni.

John még mondott pár dolgot Edy-nek, hogy pontosan mikor kéne fellépnie, és mennyi pénzt ad ezért, és természetesen az ital fogyasztásunk korlátlan. Én addig visszaültem az asztalhoz és ittam még pár kortyot a sörből. Már kezdett nem annyira feltűnni az íztelenség. Majd nem sokkal később Edward is csatlakozott hozzám, arcán nagy mosoly.

- Lehet, hogy nem saját bár, de szerintem ez is nagyon jó kezdetnek azért, nem?! – kérdeztem kislányos bájjal, majd keresztbe tettem a lábaimat egy laza mozdulattal, és csak most tűnt fel, hogy rajtam a kabátom, így egy laza mozdulattal a szék háttámlájára tettem.

- Vagy menjünk tovább?! Bár így mára már semmi ötletem sincs, most jó kicsit beszívni a város szagát, nem?! – kérdeztem kíváncsian. Ez annyira izgalmas, ez az egész! – Vagy szerinted kérdezősködjek kell-e itt szépségszalon…jaj, nem is tudom mit kezdjek magammal! Komolyan, mondd meg, belőlem mit tudsz kinézni?! Vagy legyek az érces hangú bárzongorista irtó szexi modell barátnője. – hajoltam közelebb megtámaszkodva az asztalon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.