Mosolyogva figyeltem, amint Alice az új főnökömet az ujjai köré csavarta. John persze egyből olvadozni kezdett a dícsérettől, bár ki ne tenné?

- Tehát a fellépések este nyolctól lennének éjfélig, persze ha a vendégek tovább maradnak és te is játszol, fizetek a túlóráért. A fellépésekért naponta 30 fontot kapsz, emellé jön majd a borravaló, amit a vendégek neked hagynak. Ó, és majd elfelejtettem, az italfogyasztásotok természetesen korlátlan. Azt hiszem ennyi lenne – sorolta a tudnivalókat John.

- Köszönöm, John! Nagyon hálás vagyok. – Végül intettem neki, majd megkerestem Alicet.

- El se tudod képzelni, hogy milyen jó volt játszani. Ha jól megy, akkor úgyis hamar összejön a bárra a pénz. Körülbelül ötezer fontra lenne szükségem, és ha jól számolom, akkor kevesebb, mint fél év alatt meg is lenne az összeg. Ez most annyira felspannolt – mondtam izgatottan, és meghúztam a korsómat.

- Hé, nyugalom, majd kitaláljuk, időnk, mint tenger – mosolyogtam rá, és végigsimítottam kezén. – Tudod, ez az író szexi rész tetszik. – Én is közelebb hajoltam, majd lágyan megcsókoltam selymes ajkait, mire az egyik távolabb eső asztaltól egy hangos sóhajt hallottunk. Megint csak elmosolyodtam, mert ezután már a személy gondolatai is elértek hozzám.

~ De hát miért ő, amikor én sokkal helyesebb vagyok nála? Teljesen összepasszolnánk, én csinos vagyok, ő jól néz ki, és irtó tehetséges. De az a kiscsaj… Mit eszik rajta?

- Azt hiszem, szereztél egy embert, akivel biztosan nem lesztek barátnők – mutattam egy pár asztallal arrébb ülő szőke hajú lányra. Igazából a külsejével nem is lett volna semmi baj, de olyan közönségesen festett, nem is tudom…

- Szerintem ezeket igyuk meg, aztán sétáljunk tovább valamerre. Este meg ha gondolod felmérhetjük a terepet az erdőben. Eddig fel se tűnt mennyire szomjas vagyok, de most valahogy itt túl sok az ember – mutattam körbe.

Végül miután a sörök elfogytak, mind a ketten intettünk Johnnak, majd ismét kézen fogva indultunk tovább az utcán.

Így a kora esti órákban már kevesebben mászkáltak az utcán. A kivilágított sétatéren haladtunk, mikor megpillantottam egy eladó üzletet. Próbáltam Alice elől elrejteni az ötletemet, hogy meglepem vele, s remélhetőleg sikerült is, mostanság egyre többször tudtam kijátszani a képességét egy meglepetés erejéig.

Valószínűleg az épület neki is feltűnt, de nem szólt egy szót se, némán lépkedtünk egymás mellett.