Ő van össze zavarodva, ez szép. Én mit mondjak?! Amikor a jövőképem hangjai még mindig itt dübörögnek a fejemben, és be kell valljam szeretném mégiscsak, hogy bekövetkezzen. Jó, nem kéne felhúznom a vizet, és feledni kéne a jövőbe látásomat, most az egyszer, hisz én…

- Alice...Én... nem tudom, mit mondhatnék. Teljesen össze vagyok zavarodva. Elsősorban itt vannak a te gondolataid, amiktől már lassan migrént kapok, bár szerintem ez lehetetlen, másodszor meg, az istenit, én is csak férfiből vagyok. - Kissé szégyellve magam elfordítottam róla a…

Próbál ellenkezni, de én már eléggé elhatároztam magamat, és amit egyszer a fejembe veszek, annak általában eleget teszek, persze néha önző módon, csak magam vágyainak kielégítésére gondolva. Lehet ezt nem bírta sokáig elviselni Jasper sem, és pont jól jött egy ilyen…

Nem csak én, ő maga is meglepődik azon, amit kimondott. Komolyan kérdezem, meddig süllyedhetünk még? Zavarodottan mered maga elé, majd feláll és lecsúszik mellém. Nem hinném, hogy ez túl jó ötlet lenne, mármint, hogy a közelembe jött. - Alice, én... - Nem, ennyire nem akarom ki…

Csak nevetek, hisz olyan fejet vág, mint azok a kisgyerekek, akik rosszat csináltak, mondjuk eltörtek egy vázát, és közben ott állnak a bűntett helyszínén, és szinte kezükben egy darabja a bizonyítéknak, és csak nagy csodálkozó tekintettel néznek az emberre, hogy miért vádolom…