Próbál ellenkezni, de én már eléggé elhatároztam magamat, és amit egyszer a fejembe veszek, annak általában eleget teszek, persze néha önző módon, csak magam vágyainak kielégítésére gondolva.

Lehet ezt nem bírta sokáig elviselni Jasper sem, és pont jól jött egy ilyen féltékenységi bonyodalom?! Bár szerintem ilyen durvaságig nem fajult volna a dolog, az erőszak, mármint a verekedés nem teljesen az ő stílusa, vagyis ok nélkül nem kerül elő rejtett Hyde-i énje, és tombol. Ám lehet én le tudtam volna csillapítani a második esetben, és akkor nem lennék egy motel liftjébe beszorulva Edy-vel, és lehet eszembe se jutna kipróbálni milyen is lehet egy liftben szeretkezni.

Mindenesetre most épp a fogadott testvéremet csókolom, fontos, hogy nem vér szerinti, ami vámpírságát tekintve nem is lehetne, de a tréfát félre téve, sose gondoltam még így rá, most is csak próbálkozom. Mint egy gyerek, aki az öcsikéjén gyakorolja a smárolást az iskola bálra, hogy ott ne égjen be, majd amikor a bál királynői cím átvételével, kinn áll oldalán a tökéletesnek hitt herceggel, és csókot követel a nép.

Visszatérve a csodálatos hasonlataimból, úgy érzem Edward viszonozza a dolgot, és be kell valljam, bármennyire felbátorít a dolog, valahogy el is bizonytalanít, pedig már a lihegő hangok is rég messze szálltak a gondolataimból, de lehet túlzottan koncentrálok a jelenre.

De visszacsókol! És most ennek miért is örülök ennyire?! Miért olyan megnyugtató, hogy ő is úgy gondol rám?! De azok után, hogy az én kétségbeesett elméleteimmel elhalmoztam az elméjét, nem is csoda. Meg lehet nem is volt más választása.

Dehogynem! Simán ellökhet magától, nem bántódom meg, vagy lehet jobban akarnám?! Nem, akkor tudnám, hogy ez hülyeség volt, csak bele gondolni is.

- Sajnálom, elég buta ötlet volt… - mondom, mint egy tudatlan kislány, akinek csak annyi a bűne, hogy fogmosás után evett egy kocka csokoládét. De jó is lenne, ha képes lennék csokoládét enni, elvileg ugyanazt az érzést váltja ki, amit szex közben lehet érezni. Miért is gondolok most erre?! Túlzottan felhevítettem magam.

Jaj, ez olyan szánalmas és Edward mindezt hallja! Edy, menj ki a gondolataimból! Bár mivel ennyire közel vagyok hozzád, és a lift csak úgy zeng az őrültségeimtől, nem csoda, ha nem tudsz a saját dolgaiddal törődni.

Viszont bármennyire eltaszít magától, nem megyek sokkalta messzebb, nem bírok, vagy nem akarok, teljesen mindegy a dolog.

- Ha szerinted ezt nem kéne, miért csókoltál vissza?! - térdelek fel, és keresztbe font karral, szúrósan tekintek le rá. Muszáj támadnom, hogy ne csak én legyek a hibás, amúgy is, nő vagyok, és sose mi vagyunk a hibásak.

- És miért bánnánk meg?! – még jó, hogy hamar észbe kapok, és nem mondom ki azt a mondatot, ami béna amerikai filmekben van, hogy „ez csak szex”. De a gondolataimba hallja, és közben az is beugrik, hogy… - Zavarna, ha én lennék az első?! – ez miért is érdekel, és miért gondolok már bele abba, hogy addig elmegyünk?! Hisz csak csók volt, talán a legeslegjobb… és esküszöm, szinte kívánom ismét az ajkait, mint valami drog, és érzem ahogy az alsó ajkamba harapok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.