Nem csak én, ő maga is meglepődik azon, amit kimondott. Komolyan kérdezem, meddig süllyedhetünk még? Zavarodottan mered maga elé, majd feláll és lecsúszik mellém. Nem hinném, hogy ez túl jó ötlet lenne, mármint, hogy a közelembe jött.
- Alice, én... - Nem, ennyire nem akarom ki nevettetni magam. Hogyan közölhetném vele burkoltan, hogy oké 100 akárhány éves vagyok, kívánom őt, nem is kicsit, de... én... Soha nem voltam még nővel. És azt hiszem ezt nem a saját testvéremmel szeretném elkezdeni.
Hallom a gondolatai közt, elhatározta, hogy minek köntörfalazzon, inkább kezdeményez. Már előre rettegek. Sose gondoltam volna, hogy egyszer még félni fogok ettől a nőtől. 150 cm tömény erőszak... Na, ezen legalább elmosolyodtam.
Ekkor azonban megéreztem lágy kezét az állam alatt, azután már csak félig meddig érzékeltem, ahogyan a szemembe néz, majd finoman, lassan, óvatosan megközelíti az ajkaimat.
Először azt se tudtam, mit tegyek. Mint egy kis kamasz... Megdöbbenve, félig a liftnek préselődtem, miközben ő az ajkaimat kényeztette. Ösztönből jött... Lehunytam szemeimet, majd visszacsókoltam, s úgy éreztem, ez kezdi kissé felbátorítani őt.
- Alice, szerintem ezt nem kéne... - morogtam elfúló hangon. - Meg fogjuk bánni... - Hangomból, akár mennyire nem akartam, vágyakozva törtek elő a szavak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.