Miután lefogta a lábaimat, azonnal szabadított meg a fehér neműmtől is, mely az utolsó ruhadarab volt már csak rajtam. Komolyan kikészített, és már kezdtem megszánni, amikor én rútul ugyanígy az idegeit tépáztam, de én csak próbálgattam magamat, feszegetve a határokat, és megtalálva az övéit. Hisz tényleg sose elégítettem még ki senkit sem, nemhogy Jasper-t, orálisan! És most én is majdnem megőrültem, és alig bírtam magammal, szinte csak pillanatok választottak el a gyönyörtől, de egyszercsak felpattant rólam is, meg az ágyról is, felszedte a ruháit, és elrohant, ott hagyva engem kikötözve, mezítelenül.

- Edward…Edy…EDWARD!!! – kiabáltam utána, hisz megint csak nem értettem mit tervez, hova ment, mi juthatott az eszébe. Bár gondolatolvasó lehetnék, mert hiába ez a jövőbe látás, fogalmam se volt róla, hogy mi a fene ütött belé és hova rohant el ilyen sebesen, pontosabban hova izzította be az autót.

Most komolyan, itt hagyott kikötözve?!

Elkezdtem ráncigálni a kötelet, de tényleg elég szorosan kötött ki, és a kötél anyaga is túlontúl erős volt. A lábammal megpróbáltam felrugdosni magamat, hogy legalább fel tudjak ülni, és ez nagy nehezen sikerült is, de nem volt egyszerű feladat. Figyeltem a csomózást, és próbáltam rájönni hogy is áll ez, de ha találtam is egy konkrét csomót, egészen biztos, hogy rajta volt még egy, és még az is meg volt cifrázva.

- A francba! – az ágyat csak nem teszem tönkre, hogy kiszabadítsam magamat, hátha csak visszajön azért…nem értem én a férfiakat!

Egyet, kettőt még rántottam rajta, de meg sem moccant, maximum az ágy csusszant pár centit a padlón.

Azért én nem így húztam az idegeit, szerintem, vagy ennyire aljasnak tűnt volna neki?!

Hallottam, ahogy nyílt az ajtó, pontosabban, ahogy bekanyarodott az autó, meg lehet ismerni Edward vezetését, mégha csak egy biciklit is vezetne, akkor is.

- Edward?! Ezt te magad se gondolhattad komolyan, hogy csak úgy itt hagysz megkötözve. Esküszöm, ezért még kapni fogsz!!! – mondtam, amikor meghallottam lépését a lakásban. És ahogy belépett a hálóba, én visszafeküdtem, úgyse bírtam szabadulni, és úgy kényelmetlen volt, mert nem láttam, háttal ülve neki…

Ám ő csak mosolygott csalafintát, mint aki nagyon rosszban sántikál, valami nagy gaztettel készül ellenem, de képtelen voltam rá haragudni, ahogy rám tekintett, és fölém magasodott, és testem az övének feszült, ahogy a melleim találkoztak márvány mellkasával, azonnal egy sóhaj hagyta el a torkomat.

- Ajánlom is… - feleltem, és visszacsókoltam. Ráeszméltem mi a rossz a kikötözésben, és ami a legjobb is benne, hisz feltüzel, hogy nem tudom megállítani magamhoz húzni egy csókra akkor, amikor én akarom.

- Hova mentél?! – kérdeztem, de ő csak felült, lehajolt valamiért, majd előhúzott egy tubus tejszínhabot, majd felrázta.

- Nem látom tisztán a szándékaidat…mit akarsz avval?! – kérdeztem tudatlan kislány módján.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.