Nem csinál semmit, én meg most már tényleg nem fogom leteperni, ami ebből a pozícióból pedig nem úgy tűnik, de mindegy.

Végül megunja, és felkap, én meg viccesen ütögetem a hátát, hogy tegyen le, de csak mint egy kis aranyos húgocska, akivel játszadozik a nagy és erős bátyja.

Egy pillanat alatt kerültünk vissza a szobánkba, és csak álltunk egymással szemben, a sötét szobában, mert valahogy minden függöny el volt húzva. És lehet a tér nagysága tette, de nem tudtam mit tegyek, és nem láttam már semmit se előre, mert csak a jelenre koncentráltam, mert elkapkodni se akartam semmit.

Be kell valljam, kicsit én is leblokkoltam, nem tudtam, hogy akkor hogy is álljunk neki a dolognak, mert azért nem vagyok én annyira durva és vad…vagyis, egy kicsit lehet az vagyok, Jasper mindig azt mondogatta, hogy olyan vagyok, mint egy tigris, vagy párduc! Kecsesen mozgok, de nagyon is vad vagyok, és hiába nem is akar, nem is tudna megfékezni.

Közelebb léptem hozzá, mert bár nem akartam kapkodni, örök időig, bármennyire megengedhetnénk ezt magunknak, nem akartam csak figyelni őt méterekről.

Ott álltam előtte, nagyon is közel hozzá, éreztem a bőrének az illatát, mely most valahogy finomabb és édesebb volt Jasper-énél, különlegesebb, de lehet csak a vágy idézte ezt elő, ami bennem dúlt, és ami benne forrhatott, elvileg a szenvedély felerősíti az illatunkat…

Olyan kicsinek és törékenynek éreztem magamat, és mintha akartam is volna, hogy ez az érzés így maradjon, hogy ő vegye át az irányítást, de gondoltam megadom a kezdő löketet.

Levetettem a felsőmet, és csak a melltartó maradt fenn. Testünk már szinte összepréselődött, én csak tekintettem fel rá vágyakozóan, miközben alsó ajkamba haraptam akaratlanul, majd kezeim finoman indultak el ismételten csak a mellkasán, és állapodtak meg, majd fonódtak össze a nyakán.

Felpipiskedtem, és megcsókoltam. De be kell valljam, rettentően türtőztetnem kellett magamat. Ilyet sose éreztem még, de tényleg. Így is azt hittem, hogy úgy tapadok hozzá, hogy mindjárt elesünk, vagy legalábbis neki zuhanunk a falnak.

Kezeim útra keltek, hogy óvatosan szabadítsák meg őt a felsőjétől. Azért enyhe tiltakozást vártam, ezért nagyon lassú voltam, még egy emberhez képest is.

De lehet már nem tudtam volna megálljt parancsolni magamnak, ha ő el is tol magától.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.